Tejút Buddhista Szemléletű Általános Iskola Tervezete

"Namo Tassa Bagavato Arahato Samma Sambodhassa"

"Az Egyetemes Felelősség nagyon fontos tényező. Ez a valóság mélyebb tudatosítása. S mint ilyen, nem morális vagy etikai kérdés, hanem a túlélésünk lehetősége. Akár vallásosak vagyunk akár nem, bármelyik ideológiát is érezzük magunkénak, mindannyian emberi lények vagyunk. Az emberiség részei. Így természetesen az emberiség jövője is tőlünk függ, és felelősek vagyunk érte.

A modern tudomány és technológia manapság sokkal hozzáférhetőbb számunkra, így megnövekszik a lehetőségünk arra, hogy környezetünkre és egymás életére hatást gyakoroljunk. Ez a másik oka, amiért a valóság lényegének mélyebb megértésére alapvető szükség van. Az oktatás óriási fontosságú ebben. Úgy érzem lényeges, hogy az oktatás ne csak olyan módszerekkel ismertesse meg az embereket, amelyekkel saját problémáikat meg tudják oldani, hanem hagyjon életre szóló nyomot a fiatalokban a helyes motiváció és a felelősségvállalás tekintetében.

Ma az oktatás csak egy körülhatárolt terület specializációjára helyezi a hangsúlyt. De úgy tűnik a számomra, hogy a specializáltság ilyen mértékű túlhangsúlyozása mellett az összes érdeklődési terület és minden emberi tevékenység összefüggéseinek, egymásra vonatkozásának figyelmen kívül hagyása önmagában problémát jelent. A specialisták tanulmányaikkal és tudásukkal olyan szűklátókörűekké válnak, hogy semmi egyéb nem válik lényegessé a számukra. Olyan specializálttá válik az érdeklődésük, hogy a világból csak egy kis területet érzékelnek. Úgy gondolom, egy sokkal összetettebb látásmód, egy szélesebb perspektíva sokat segítene. Úgy vélem, az oktatás egy eszköz. Hogy egy eszközt helyesen vagy helytelenül alkalmaznak, az az alapvető humán motiváción alapul, azon a szellemiségen, amely az indítékainkról tanúskodik. Ha szellemiségről beszélek ezen nem "vallásos" dolgot értek. Ez egyszerűen csak azt jelenti, hogy meleg szívű emberekként élni, mélyebb tudatossággal a szélesen vett világról."
(Őszentsége a XIV. Dalai Láma)

Az emberi lét teljessége a belső, testi-lelki-szellemi önmegismerő folyamatokból és a külső, egzakt természettudományos gondolkodásból tud összeállni, így a teljességre törekvő ember számára mindkettő "meghódítandó" terület. Az első az individuális lét lehetőségeit és feltételeit, a második a konvenciókra épülő társadalmi és kollektív lét összefüggésrendszerét jelenti. Az egyetemes hagyomány szerepe az ember fejlődésében sokkal nagyobb jelentőségű, mint azt a jelen korban érzékelni lehetne. Jelentősége elsősorban abban áll, hogy az egyes emberben szilárd etikai és létszemléleti alapokat teremt. Az egyén boldogulása és a társadalom helyes irányú beállítódása nem választható el egymástól, e kettőnek egyszerre kell beteljesednie, ám ehhez olyan neveléstani elvek szükségesek, melyekben egyik sem hatalmasodik el a másik rovására, s mint tudjuk, ez a XX. században messzemenően nem következett be. A hagyomány, amely az ember belső, tudati létének a természeti folyamatokhoz való kapcsolatáról szól, nem maradhat meg ismeretanyagként, hanem olyan tapasztalássá kell válnia, amely alapjaiban határozza meg az ember életét s amelynek megismerését és begyakorlását olyan fiatal korban kell elkezdeni, amikor a létszemléleti bemerevedés még nem következett be.

Az iskolának tudatosítania kell, hogy a változásokat kihívásnak érdemes felfogni és ebben példát kell tudni mutatni a gyermekeknek. Az iskolának tehát e téren is az életre kell felkészítenie a gyermeket. Az állandó reformok, változtatások persze nem feltétlenül tesznek jót az iskolának, de a pedagógiai módszernek mindig javára válik, ezért a tanároknak meg kell őrizni a nyitottságot magukban, azt, hogy képesek legyenek állandóan készen állni az új ötletek megvalósítására, azaz befogadására az egyébként is rugalmasan megalkotott pedagógiai programjukba. Ez akkor lehetséges, ha az elvek, amelyek a módszert áthatják, szilárdak. Amennyiben az elvek szilárdak, úgy a változtatások nem az éppen legdivatosabb tanítási-tanulási módszerek kipróbálására irányulnak, hanem a változtatásnak mintegy természetesen, az elvek továbbgondolásából kell következnie. Abszurd lenne az is, ha a kor változó igényeivel az iskola nem próbálna lépést tartani. Nagyon lényeges szempont azonban a változás tekintetében, hogy az utóbbi századokban a nagy jelentőségű változások sohasem az iskolából indultak ki, hanem a gazdaságból, sőt azt is lehet mondani, hogy az iskola a gazdasági változások követésére szorult, mégpedig olyan tekintetben, hogy a cél mindinkább a munkaerőképzés lett. Ehhez a bizonyos tekintetben passzív szerephez képest azonban az iskolának prioritáshoz kell jutnia, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben az itt megszilárdított elvek legyenek mindinkább a jövő, a következő nemzedékek szemléletének alakítói.

Buddhista szempontból a test és tudat olyan egymásra hatásáról és kölcsönös kapcsolódásáról van szó, amely szükségessé teszi a fejlődő test és tudat kiegyenlített fejlesztését. A programban nagyon lényeges szerepet kapnak azok a foglalkozások, amelyek a testi és tudati folyamatok kölcsönhatását ismertetik meg a gyerekekkel.

Az ideális iskola stresszmentes és életteli. Az életre készít fel, azt adja át a gyerekeknek, amihez az életben való boldogulásukhoz, a lehetőleg minél teljesebb élet megvalósításához, képességeik kibontásához szükséges. A jelenlegi iskolarendszerben a gyerekek mind nagyobb és szokatlanabb erősségű stresszhatásnak vannak kitéve. Amíg az iskola a mai mértékben képes a félelem és a stressz gyötrő helyszíne lenni, addig tudható, hogy a legalapvetőbb és legszükségesebb változások még meg sem érintették. A stressznek csak egyik oka kereshető abban, hogy a tanulók túl lennének terhelve, bár ez is igaz, amennyiben összefügg egy vélhetően ennél is mélyebb okkal. Ez pedig az, hogy azért érzik terhesnek a követelményeket, mert hiányzik belőlük az érdeklődés. Érdeklődés nélkül elvész a tanulás egyébként - korábban, például a játék során - természetes módon örömteli volta és így minden feladat elvégzése komolyabb megerőltetést kíván. Az iskolába még elsőként izgalommal teljes kíváncsisággal belépő kisgyerekeknek is hamar elmegy a kedve a tanulástól, amikor azt tapasztalják, hogy amit tanulniuk kell, azzal egyszerűen nincs kapcsolata érdeklődésüknek és benső problémáiknak.

Szentgyörgyi Albert megfogalmazása szerint "az emberek feje nem edény, amit meg kell tölteni, hanem fáklya, amit lángra kell gyújtani." A gyerekeknek arra van szükségük az élethez, hogy ellássák őket a szaktudományok tényanyagával, amely ráadásul messze elszakadt a gyakorlattól, s ezáltal holt anyaggá válik, amely a későbbi felhasználást sem igen veszi figyelembe? Vagy inkább valóban arra van szükség, amiért azt az utóbbi időben már mások is felemelték szavukat, de a gyakorlatban igazán nagy előrelépés nem történt, hogy tanulni tanítsuk meg a gyerekeket? Mindez arra indít minket, hogy elgondolkozzunk, hogy ha már átadandó és általunk szükségesnek ítélt ismeretekben gondolkozunk, hogyan lehetne egyrészt a gyermekek természetes kíváncsiságára illetve annak fenntartására felépíteni a tananyagot, másrészt pedig hogyan lehetne az ismeretet komplex módon megláthatóvá tenni. Végső soron nem a tények, hanem az azok között meglátható összefüggések az igazán értékesek, így a puszta magolással elsajátított adathalmaz helyett a tanulás igazi értéke a megértés lesz. Ráadásul ha sikerül a tanulóknak mindezt a gyakorlatban, például kísérletezés - és itt nem csak a kémiai, fizikai, azaz természettudományos kísérletekre gondolunk - során próbára tenni, akkor a tanulás igazán élményszerű lesz és ezért maradandó szellemi teljesítménnyé válik.

Amennyiben az élményszerűség megtapasztalhatóvá válik a tanulók számára, úgy van esély arra, hogy az iskola megszabadul egy vetélytársától, mégpedig a televíziótól. Megszabadulás alatt természetesen nem azt értjük, hogy nem fognak tévét nézni, hanem ez az elfoglaltság is a helyére kerül. A gyerekek ma minden korábbi kornál több információt kapnak, sajnos ideje szembenéznünk azzal a ténnyel, hogy a legtöbbet a televízióból, ahonnan más erős hatások is érik őket. A túl sok kapott információnak az is egyenes következménye, hogy szétszóródik a figyelmük, ha csak nem tanítják meg őket már korán a figyelem kellő összpontosítására.Az ideális iskola tehát a maga ösztönző légkörével, az alkalmazott tevékenységi formáival felébreszti a tanulókban a dolgok közvetlen megtapasztalására való törekvést, hogy a felfedezés öröme által jussanak el a belátásig - gondoskodva az ehhez megfelelő környezetről és eszközökről -, így nincs szükség fegyelmezésre, hiszen az örömmel végzett, elmélyedt tevékenység biztosítja a belülről fakadó fegyelmet.

Iskolánk gyakorlási terepet és védett környezetet kíván nyújtani a buddhista erkölcsi szabályok mind teljesebb és mélyebb megértéséhez.

Szabadság, szeretet, erő és akarat energiák. Ezek összhangja vezet a kiegyensúlyozott személyiség kialakulásához. Zsidó-keresztény kultúránk az erő és szeretet energia megtapasztalására és gyakorlására támaszkodik. A buddhista hagyomány rendszerében a szabadság energia jelenik meg. A kiegyensúlyozott élethez ugyanolyan fontossággal bír az akarat energia is és mind a négy energiát magas szintre kell fejlesztenünk, ha azt szeretnénk elérni, hogy tanulóink egyéni és társadalmi szinten is jól tudjanak érvényesülni.

Célunk, hogy a tanulók a magyar hagyomány egyetemes tartalmakat hordozó szimbólumainak - ünnepeken, meséken, népművészeten, a magyar nyelven keresztül történő - megismerésével megragadják és felépítsék magukban azt a természetes szemléletet, amelyre támaszkodva megvalósulhat az emberi képességek folyamatos önvizsgálata, a belső és külső világ tapasztalásának megismeréssé emelése, a lényük mélyén rejlő lehetőségek teljes kibontása és a harmónia megteremtése.

A kölcsönösség és együttesség érzés megismerése és fejlesztése nagy hangsúlyt kap iskolai szemléletünkben, hiszen a csoport hatása egészen más minőséget jelent, mint az egyéni törekvés. A gyermekek felnőttként bizonyos közösségek, csoportok tagjaiként fognak élni, így a felelősségvállalás megértése nagyon lényeges szempont. A közösség a korai években mint biztonságot nyújtó, támogató közegként kell hogy működjön.

Iskolánk szemlélete azt tekinti alapnak, hogy minden társadalom jobbítása az azt alkotó egyéneken keresztül történhet. Ennek szellemében az egyének helyes módon való felnövekedése, az önkontroll és önigazgatás lehetőségének az egyénekben való elültetése, erősítése és segítése alkalmas arra, hogy olyan felnőttekké váljanak, akik a külső és belső törvény és rend szellemében hasznos tagjai lehetnek társadalmunknak. Minden társadalom egyezményekre és szokásokra (konvencióra) épül. Ezeket az egyezményeket a társadalom egyedei alkotják és hozzák létre. Egy társadalom működésének színvonala a társadalmat alkotó egyes emberek színvonalának függvénye. Az egyének helyes szemléletben való nevelése az alapja egy társadalom magas szintű működésének.

A Tejút Buddhista Szemléletű Általános Iskola nevelési alapját a történelmi Buddha társadalomelmélete alkotja, mely szerint a társadalom tetteikért felelős egyénekből áll, amelyben mindenki saját egyéni képességei, erőfeszítései és erkölcsi magatartása nyomán választ foglalkozást, találja meg helyét a társadalomban.

Az egyén és társadalom viszonylatában az egyéni felébredés társadalmi felébredést eredményez.

A felébredés szintjei:

• az egyén felébredése



• a falu felébredése



• az ország felébredése



• a világ felébredése

Ideális esetben a társadalmi viszonyok hálózata nem más, mint a kötelezettségek kölcsönös gyakorlása. E kötelezettségi rendszer középpontjában az egyén áll, és a mások felé irányuló kötelességteljesítések úgy veszik körbe, mint a hat égtáj. Így:

• - keletnek a gyermek kötelességei a szülők iránt és a szülők kötelezettségei a gyermek iránt



• - délnek a tanuló-tanító



• - nyugatnak a feleség-férj



• - északnak az egyén és barátai közötti kötelezettségi viszonyok

felelnek meg. A nadír a házigazda és szolgáló viszonyát, míg a zenit a házigazdának, mint világi törekvőnek és a szerzeteseknek a viszonyát jelképezi.

Az egyénnek tehát törekednie kell e társadalmi kapcsolatokban a lehető legerkölcsösebben viselkednie ahhoz, hogy az őt körülvevő nagyobb közösségek is boldogulhassanak.

A Tejút Iskola arra törekszik, hogy e kölcsönösségen alapuló társas viszonyok alakuljanak ki gyermekek és tanárok között, és a kötelezettségek a tanulók tágabb környezetében is érvényre jussanak.

A buddhista hagyományban a tudásátadás fontos módszertani sajátossága, hogy nem másodkézből vett ismeretet akar átadni, hanem cselekvő tapasztalatszerzésen és meditatív megértésen keresztül mély tudás kialakulásra törekszik. A kreatív képességek kialakuláshoz fontos a vita, zene, képzőművészet, írások stb.

Az iskola fontos értéknek tartja a tanulók egymásra utaltságának és kapcsolatainak fejlesztését és a kölcsönösség érzésének kialakítását.

A környezeti tudatosság, természetvédelmi szemlélet nagy hangsúlyt kap a nevelésben.

Ennek egyik lehetséges fejlesztési lehetősége az állattartás az iskolán belül. Az állatokkal való kapcsolat és az értük való felelősségvállalás nagyban segíti a másokért való felelősség vállalás kialakulását.

- Asztrológus segítsége problémás estekben

A teljes körű oktatással párhuzamosan figyelemmel kell kísérni minden gyermek asztrológiai képletét is, amely révén megállapíthatóak a fejlődés egyes szakaszaiban lezajló krízisek, válságok, feszültségek éppúgy, mint ahogy megállapíthatók a gyermek kiemelt vagy éppen támogatásra szoruló képességei, lehetőségei. Képzett asztrológus elemezné minden gyermek képletét és kísérné figyelemmel ezzel párhuzamosan a fejlődését. Az erre a célra létrehozott adattár fontos kiegészítője lehet a pedagógus munkájának éppúgy, mint a jövőtervezés, szakmaválasztás, rejtett lelki problémák feltárása, stb. területeken.

- Buddhista pszichológiával is foglalkozó pszichológus segítsége a gyermekek problémáinak megértéséhez.

Az anyanyelvi képzés elsődlegessége mellett nagy hangsúlyt kell helyezni az idegen nyelvek tanítására és elsajátítására is, hiszen ez nagyban hozzájárul a tanulók nemzetek és kultúrák közötti eligazodásához és a kapcsolatteremtéshez.

Ez az a nevelési cél, amely csak a szélsőséges indulatok, az ellenőrizhetetlen mohóság és irigység, az önző vágyak leküzdése útján valósulhat meg. A boldogság elérése nem az események és a külvilág kontrollálását jelenti, hanem a történésekhez fűződő kapcsolódáson kell változtatni és a jelen helyzet lehetőségeinek megértését kell elérni.

Az utóbbi évtizedekben egyre fokozódó mértékben és társadalmi szinten is megmutatkozik az emberi tudatban létrejött változás. Nyugati és keleti hatásra egyaránt - mintegy a nyugati kultúra anyagias szemléletének elterjedése ellenpólusaként - egyre több ember foglalkozik a látszatvilág mögötti jelenségek és a tudat fejlesztésének módszereivel, amellyel a lelki betegségek gyógyítása és a nyugalom elérése lehetővé válik. A világ részeinek fokozódó egymásra utaltsága is meghatározó abban, hogy az egyének az egyetemes emberi értékek és az egymás iránti együttérzés felé fordulnak. Így jutnak el sokan a buddhizmus gyakorlataihoz, amelyek éppen a tudatosság és az együttérzés fejlődésében segíthetnek.

Hazánkban a rendszerváltás óta szinte minden buddhista irányzat képviselteti magát és követőkre talált. A gyakorlók között sokan humán szakemberek pl. orvosok, pszichológusok, terapeuták, pedagógusok, szülők, akikben felmerült a gyermekek fejlődése iránti felelősség. A gyermekek testi jóléte mellett ugyanis egyre többen érzik szükségét annak, hogy a lelki, tudati fejlődésüket is minél korábban megalapozzák. A gyermekeknek joguk van minél hamarabb betekintést nyerni a világ alapvető törvényeibe, amelyek meghatározzák az önmagukkal való kapcsolatukat ugyanúgy, mint a többi emberi kapcsolatukat. Gondolkodásuk, beszédük, cselekedeteik mögött meghúzódó okokat és azok következményeit minél hamarabb szükséges megismertetni velük, hogy képesek legyenek dönteni, és ne halmozzanak fel már fiatalkorukban negatív következménnyel járó cselekedeteket. Ugyanakkor minél korábban képesek legyenek felismerni a tudatuk határtalanságát és a bennük létező lehetőségeket.

A Tejút iskola módszertanában az alternatív módszerekhez hasonlóan a helyzetelemzésben bemutatott kihívásoknak igyekszik eleget tenni.

A megismerés helyes módjára és irányára helyezi a hangsúlyt, mégpedig úgy, hogy megkísérli átfogni az ősi egyetemes és nemzeti hagyomány és a modern tudományos világkép tanításait és eredményeit. A Tejút módszer neveléstana arra tesz kísérletet, hogy felélessze és a jelenkor követelmény rendszerébe illessze azokat az ősi tanokat, amelyek birtokában az egyes ember képes lehet egységben látni önmagát és a világot, mint amely szemléletmód alapján képes átfogni, átlátni az ember, az emberi test, a természet, a világmindenség felépítését és működését és megtapasztalni a közösség megtartó erejét.

Mindezek alapján reméljük, hogy Európa közepén, Magyarországon, keletről-nyugatról kiinduló kulturális áramlatok fókuszpontjában létrejöhet egy olyan iskola, amelyben lehetővé válik a buddhista és magyar néphagyomány elemeinek beépítése a nyugati pedagógiába, s amelynek mind tanárai, mind tanulói az emberiség eddigi tapasztalatait sűrítő hagyományok ismeretében képesek eligazodni az egyre gyorsabb folyamatokat produkáló világban és önnön benső világukban egyaránt. Képesek eligazodni, sőt önmagukat minden helyzetben feltaláló kreatív lényekként megfelelni - bármilyenek legyenek is - a harmadik évezred kihívásainak, mindezeken túl pedig képesek tehetségeiket, képességeiket kibontakoztatva azokat önmaguk és a világ jobbítására fordítani.

A Tejút nevelés és oktatáselméletének kiindulópontja: a tanulókban folyamatosan fenn kell tartani a megismeréskészséget és tudásvágyat, vagyis az ehhez szükséges cél- és eszközrendszert. Mindez olyan tanítók vezetésével történne, akik maguk is fenntartják ezen folyamatokat önmagukban. A 12 évfolyamos iskola létrehozásának egyik legfontosabb, megalapozó része tehát a program pedagógusoknak való átadása.

Olyan iskola megteremtésére törekszünk, amely a gyermekek egyéni személyiség- és tudatállapotát figyelembe véve speciális szemlélettel, nevelési és képzési tananyaggal és módszerrel válik képessé egy buddhista beállítottságú személyiség formálásra.

Az iskola célja nem lehet valamely buddhista irányzat vagy iskola irányába való elköteleződés, hanem az egységes buddhista hagyomány szemléletének a közvetítése. Bár lehetséges, hogy a tanárok egy-egy konkrét buddhista egyházhoz vagy irányzathoz kötődnek, de a gyermekek és fiatalok felé ez az elkötelezettség nem mint kizárólagosság jelenik meg. Ezért a gyermekek és fiatalok számára olyan általános buddhista hozzáállást, ismeretet és módszertani tudást szeretnénk hozzáférhetővé tenni, amelyek segítségükre lehetnek önmaguk reakcióinak és környezetük történéseinek a megértésében.

"Dicsősége egyre nő annak, aki fáradhatatlanul törekszik, aki az Erény útját éli, akinek tettei tiszták, aki a nyughatatlan emlékhálót lecsendesíti, s önmaga felett uralmat szerez."
(Dhammapada 24)

A szenvedés egyetemes tapasztalat a különböző létszférákban létezők között. Ez az élmény köt össze minket egymással, ezen keresztül tudunk más lényekkel is együttérző kapcsolatba kerülni. A buddhizmus szenvedéstana szerint a szenvedés saját önteremtette lényünk része és nem kívülálló isteni akarat hozza létre. A szenvedést a szenvedő tudatállapot hozza létre, melynek gyökerei a mohóság, vágy, ellenérzés, elutasítás, gyűlölet vagy zavarodottság, tisztán látás hiánya lehet. Ezek a tudatállapotok azért jönnek létre, mert hibásan tekintünk a személyiségünkre. Félre értjük a tapasztalásainkat. Azonosulunk a tapasztalatainkkal és létrehozzunk a személyes ego-t (én).

A buddhizmus a nyugati énközpontú, az én szerepét hangsúlyozó szemlélettel szemben tagadja a változatlan, folyamatos én entitás létét. A múlt-jelen-jövő folyamatában átélt azonos én elképzelését csak a tudatlanság termékének tartja. Olyan illúzió ez, amely az állandónak tűnő személyiség túlzott hangsúlyozása révén vezet el az önző, egocentrikus, mohó egyéniséghez, amely önmagát a környezetével ellentétben, az attól való különállásában határozza meg.

A személyes én buddhista szempontból nem más, mint az aktuális testi és tudati folyamatok gyorsan váltakozó konstellációja. A testi és tudati folyamatok hihetetlen gyorsasággal megjelenő és elillanó működések, amelyek a testi szerveken keresztül jönnek létre külső és belső formák keltette inger hatására, majd válnak érzetté és kerülnek azonnal egy minősítő helyzetbe. Ennek révén alakulnak az érzetek kellemes, kellemetlen vagy semleges érzésekké, amitől már csak egy lépés a gondolati koncepció kialakulása révén megjelenő elutasítás vagy éppen szerzési vágy. Ugyanígy ragaszkodunk az életen át folyamatos én, személyiség képzetéhez. Az énképük csak egy gondolat. A gondolatokhoz való ragaszkodásunkkal adunk nekik hatalmat, mivel elhisszük a tartalmukat. A gondolatok természetéről való tiszta látásmód elvezet az énkép ürességtermészetének felismeréséhez, és az énkép gondolatához való ragaszkodás csökkenésével a szenvedés is kevesebb lesz.

A buddhizmus négy alapigazsága közül az első annak belátása, hogy minden élőlény léte szenvedéssel teli. Már a megszületésünk előtt kellemetlenségeknek vagyunk kitéve, nem beszélve a megszületés fájdalmáról, melyet az életünk során megjelenő igen változatos testi és lelki kínok követnek egészen a halálunk pillanatáig és azon túl. Ezt az alapvető szenvedést próbáljuk megszüntetni vagy arról tudomást sem venni számunkra kellemes érzések hajszolásával.

A második alapigazság a szenvedés okainak megértése. A szenvedés alapja egyrészt testünk anyagi felépítésének tökéletlensége, másrészt az a folyamat, amely az állandó megszerzésen és elutasításon keresztül egy kielégíthetetlenségen alapuló kiszolgáltatottságot hoz létre. Tág értelemben ily módon akarunk folyamatosan megszerezni, elérni valamit, amit nem mindig lehet, illetve elkerülni valamit, amit elutasítunk, de ami gyakran elkerülhetetlen. Ebben a folyamatos kiszolgáltatott bizonytalanságban védőbástyaként használjuk énünk illúzióját.

A harmadik alapigazság elvezet a szenvedéstől való megszabadulás lehetőségéhez. Ennek módja a tudat magas szintű koncentráltságának elérésében található, amely gátat vet a vágyak és elutasítások keltette haragnak, a mohóságnak és egyéb káros tudatállapotok megjelenésének. A testi és lelki folyamatok keletkező és megszűnő jellegét megtapasztalva érthető, hogy csak egy dolog állandó: a változás. Sem a testi érzetek, sem az érzések és gondolatok nem tartanak örökké. Az összes működés közül a gondolatoknak van a legnagyobb ereje. Minden viselkedésnek és mozdulatnak a kiindulópontja a szándék. Még a látszólag automatikus cselekedeteket is ez vezérli. A gondolatok nagymértékben hatnak a szándék létrejöttére. Különösen a múltra és jövőre vonatkozó gondolatok hathatnak károsan a cselekedetre, mert a cselekvő saját gondolatait összetévesztheti a realitással. Így az aktuális helyzetre inadekvát reakció jöhet létre, mivel a cselekvő nem számol azzal, hogy gondolatait is a keletkezés és gyors változás ténye hatja át. A gondolatok is úgy jönnek-mennek, ahogyan az érzelmeink váltakoznak pillanatról pillanatra. Így nem csoda, ha az érzékszerveinken keresztül létrejövő és a tudatunk által megtámogatott koncepciók hatására olyan viselkedést nyújtunk, amely akár a környezetünkre, akár saját magunkra vagy mindkettőre is negatív, káros hatással lehet. Hogyan tudunk ebből a körforgásból kikecmeregni úgy, hogy a mindannyiunk által hőn áhítozott helyzetbe kerüljünk, azaz pozitív szándékunkkal összhangban ne ártsunk magunknak és másoknak, azaz minél biztonságosabbak legyünk?

Erre ad választ a negyedik buddhista alapigazság, amely a szenvedésektől való megszabadulás lehetőségét a magas szintű tudati koncentráltságon alapuló morális cselekedetekben látja. A moralitás ebben az esetben nem csupán az előírt viselkedésforma gondolati úton történő megértését és vakon, reflexszerűen való követését jelenti, hanem egy olyan belátás következménye, amely révén a tudat pillanatról-pillanatra képes a szándékokat a cselekvés várható következményeivel összehangolni. Folyamatosan alkalmazkodik az adott pillanathoz, és a helyzetnek megfelelő cselekedetet megmutatja. Ennek a megfelelő vagy etikus viselkedésnek az eléréséhez folyamatos öntisztításra van szükség. Ahogy testünket naponta tisztogatjuk a ránk rakódott szennyeződésektől, ugyanúgy kell beszédünket, cselekedeteinket, életformánkat folyamatosan megtisztítani a megfelelő erőfeszítés, tudatosság és koncentráltság segítségével. Ezen keresztül jutunk el a helyes gondolkodás és megértés képességéig.

Így érünk el a buddhista pedagógia céljához, amely nem intellektuális, gondolati tudáson keresztül próbálja a gyerekek boldogságát megalapozni, hanem magas szintű tudatosságukon és személyes megtisztulásukon keresztül szabadítja ki őket a vágyak és indulatok körforgásából. Olyan módszereket ad a gyermekek kezébe, amelyek révén mindennapi viselkedésüket aszerint képesek kontrollálni, hogy a szándékaik, cselekedeteik önmagukra és másokra ható következményei összehangoltan pozitív hatást váltsanak ki. Gondolataink, szavaink, cselekedeteink hatnak a jövőnkre. Éppen ezért minél hamarabb értjük meg a következmények jellegét, annál nagyobb lehetőséget kapunk a felelősségteljesebb életre. A korai képzés legfontosabb célja, hogy a gyerekek - minél hamarabb megértve ezeket az alapelveket - lehetőséget kapjanak a negatív viselkedések megelőzésére és azok jövőjükre ható káros következményeinek az elkerülésére.

Az érzékszervi világ képezi az emberi lét egyik pólusát, a másik pólushoz tartoznak azok a belső, tudati-lelki folyamatok, amelyek által egyensúly alakítható ki az előbbivel. A pedagógia feladata az, hogy rávezesse a fiatalokat ennek az egyensúlynak a fontosságára és alakíthatóságára.

Minden ember "világképtelenül" jön a világra, fokozatosan alakul ki benne az az értékrend, amely a kialakuló világképet és létszemléletet meghatározza. Ezért a pedagógia feladata, hogy olyan hierarchikus értékrendet tanítson és képviseljen, amelyben a tökéletesedés irányába fejlődni képes autonóm személyiségek növekedhetnek fel úgy, hogy a társadalmi konvenciók keretei jelenthessék számukra az ehhez szükséges létfeltételeket. Az emberi tudat önmagában hordozza a létében felmerülő feladatok megoldásának lehetőségét. A pedagógia feladata éppen az, hogy ezt az elvet tudatosítsa és a gyakorlati alkalmazás szintjére segítse.

Az intézmény jellemző szemléletbeli vonása a környezeti tudatosság és természeti nevelés.

Már kétezer-ötszáz évvel ezelőtt, amikor még a Föld természeti kincsei romlatlan szépségükben pompáztak, a Sákjamuni Buddha megfogalmazta természettel kapcsolatos etikai nézeteit. A környezetre vonatkozó tanításai olyan morális viselkedésrendszernek a részét képezték, amely a létezés szenvedésének megszüntetését a magas szintű koncentrációra alapozott moralitásban keresi. Ez a minden szándékot, mozdulatot és gondolatot átható erkölcsiség mutatta az utat a természet méltánylása és teljes elfogadása felé. Ez a személet olyan életmódot igényel, amelyben az emberek számára minden élőlény és természeti képződmény szenvedésének csökkentése és igényeik elfogadása válik a fő célkitűzéssé. A nyugati ember a természetet jogos birtokaként kezeli, amelyet igényei és vágyai szerint öncélúan használhat. Ez a hozzáállás vezetett környezetünk nagymértékű károsodásához.

A modern ökológiai rendszer túlélése a kielégíthetetlen fogyasztástól függ. Amíg a buddhisták az egyszerű, mértékletes életet keresik, amely a szélsőségektől mentes szemléletben ölt testet, addig a legtöbb ember önmaga meghatározását és kiteljesítését éli meg a minél nagyobb mennyiségű termék felhalmozásával és fogyasztásával. A természetvédelemmel kapcsolatos viták nagy része a források biztosításával foglalkozik ahelyett, hogy a jelenlegi életmódok fenntarthatóságát elemeznék.

Nemcsak a környezeti ártalmak veszélyeztetnek bennünket, hanem tudatunk szennyezettsége is, amelyet a különböző gyógyszerek, kábítószerek és az alkohol egyre szélesebb körű használata is fokoz. Buddha megkísérelte túllépni az egészségtelen és káros emberi mohóságot. Ennek egyik lehetősége egy olyan önkritikus szemlélet, amely képes a felmerülő fejlődési modelleket integrálni.

A buddhista etika elvei alapvetően meghatározzák a környezettel kapcsolatos döntéseket. Ennek legfontosabb princípiuma az élet értékének hangsúlyozása, amely az emberi lények mellett kiterjed az élet más formáinak tiszteletben tartására is, így az állatok és a természetes környezet dimenzióira. Egyik legfontosabb elv a természeti pusztítással szembeni érzéketlenség elkerülése. A humán értékek megvalósításának szintjét nem az emberekkel való bánásmód mutatja meg kizárólagosan, hanem az állatokkal és a még alacsonyabb élő szerveződési formákkal szemben tanúsított viselkedés színvonala is.

A második fontos alapelv, amely az ökológiai etikát meghatározza, a kölcsönös függés. A buddhizmus számára a számtalan biológiai, fizikai-kémiai és pszichikai tényező kölcsönös egymástól való függése alapvető jelentőségű. Egyetlen élőlény sem rendelkezik egyedülálló lényeggel, és nem vonhatja ki magát a rá ható és őt körülvevő ok-okozati rendszerből.

A harmadik alapérték a túlélés a jövendő generáció érdekében és az emberiség fejlődése iránti elkötelezettség. A megőrzés biztosítása mellett a jelen helyzet orvoslása útján való előrelépés is alapvető elvárás. Ennek bázisa az egyéni felelősség, amely nem engedi a környezetet károsító cselekedetek megjelenését, és aktívan támogatja az ökológiai szemlélet széles körű terjesztését és a természet értékének felismerését.

A negyedik alapelem az érték (pozitív hatású motiváció) elsődlegessége a technológia felett. A technológiák jelentősége éppen abban mutatkozik, hogy segítségükkel ellensúlyozhatóak a szennyezés káros következményei.

Erich Fromm kifejtette, hogy az ipari és technikai fejlődés fokozódása azt az illúziót eredményezte, hogy a határtalan termelés és fogyasztás eredményeképpen az emberek boldogsága és szabadsága beteljesül, mivel mindenhatókká és mindentudókká válnak. Ezt a reményt az a tévedés alapozta meg, hogy az életben az olyan boldogság elérése a cél, amelynek egyetlen eszköze vágyaink és szükségleteink minél teljesebb kielégítése, amely elvezet a szabadságérzés egyre teljesebb átéléséig.

A buddhizmus szempontjából az egész gondolatmenetet át kell értékelnünk. Az élet értelme e filozófiai rendszerben is a boldogság elérése, de olyan szélsőségektől mentes kiegyensúlyozottságon keresztül, melyhez éppen megtisztító szenvedéseken és próbára tévő nehézségeken keresztül vezet az út. Ezen egyensúly elérésének egyetlen eszközét a vágyak, a ragaszkodás, az indulatok és a tudatlanság leküzdésében és a morális cselekedetek kialakításban látják, melyet a tudatosság kiterjesztése és biztos, erős fenntartása eredményez. A mohó vágyainkért és kielégítésükért vívott, mások és önmagunk elleni egocentrikus küzdelem olyan morális vétség, amelynek természeténél fogva nem lehet eredménye a személyes szabadság és harmónia elérése. A szükségletek és kielégülésük ugyanis újabb és újabb vágyakat eredményeznek, belehajszolva az egyént egy olyan véget nem érő folyamatba, mely éppen az egyéni szabadság és döntési képesség lehetőségét korlátozza.

Az ipari és technikai fejlődéssel és termeléssel egy időben az egyén természethez fűződő viszonya ellenségessé vált. A természetben olyan vetélytársat látnak, amely határtalan kihasználásának esetenként ellenáll vagy kiszámíthatatlanságával gátjává válik. A természet leigázásának igénye már egy olyan én-központú szemlélet megjelenését sugallja, amelyben az emberi világ és a természeti környezet szétválasztása megtörtént és szembefordult egymással.

"A történelemben először függ az emberiség fizikai túlélése az egyén gyökeres lelki megváltozásától."
Erich Fromm

Buddhista nézőpontból a természetvédelem és a természettel való kapcsolat kritikus pontja az én (self) koncepciója. A környezet erőszakmentes megismerése és felhasználása az egyetlen viszonyulási mód, amit a buddhizmus ökológiailag elfogadhatónak tart. Az agresszív, kizsákmányoló magatartás éppen abból az önző mohóságból táplálkozik, amely csak a rövid távú anyagi haszonszerzést helyezi előtérbe, nem törődve azokkal a hosszú távú hatásokkal, melyek a következő generációkat érintik. Az egészséges, pozitív szándék elérése környezeti fejlődést eredményezhet, míg a kontrollálatlan önzés és kapzsiság olyan káros, mint a lustaság és a közöny.

A személyes éntudat képezi identitásunk, énképünk és énprezentációnk alapját. A nyugati szemléletben ez az éntudat a személy centrális, behatárolt, folyamatos és időben állandó magja. Az önmagába zárt és a külvilágról lehasított egotól eltérően az ökológiai éntudat kiszélesedik bolygónk teljes élő tartományára. Ez az identifikáció kiterjesztése révén jöhet létre. A személyes éntudat képessé válik arra, hogy önmagába foglalja akár egy állatnak vagy növénynek a lényét. Ily módon érzékelhetővé válnak annak ingerei, érzetei, működései. Ezzel a befogadással a külső környezet különállása, szeparációja megszűnik, egységes élettérré válik. Ebben az éntudati állapotban minden, amit a környezetünkben és a természetben teszünk, önmagunk segítésévé, támogatásává vagy támadásává, gyengítésévé válik. Nemhogy részévé, de mi magunk válunk a természetté. Ez a kiterjesztett mi-tudat ad egyedül lehetőséget, hogy átéljük a bolygónk élővilágának egészében fennálló összefüggések rendszerét, amelyben minden tényező hatást gyakorol egymásra. Ez a szemlélet nyújt lehetőséget arra, hogy a saját családunk, életterünk, országunk határain és az azon túl bekövetkező változásoknak magunkra és másokra való hatásait megértsük. Életünket és döntéseinket nagyban leegyszerűsíti az a gondolkodásmód, amely nem törődik más országok, földrészek emberi vagy természeti problémáival, mivel úgy érzi, saját környezetében is talál eleget.

A buddhizmus szerint minden cselekedetnek olyan a következménye, amilyen szándékkal és morális tartalommal viszik véghez. A következmények számbavételéhez azonban nem rendelkezünk megfelelően széles tudással és látókörrel, így nem kiszámíthatóak a jövőbeli hatások. Ha szembenézünk azzal a ténnyel, hogy képtelenek vagyunk annak belátására, hogy mi történik a Föld vizeivel, levegőjével, erdőivel, növény- és állatvilágával, a földterületek állapotával, kiderül, hogy szinte lehetetlenné válik a közeljövő hatalmas kihívásainak felvállalása az élet értékének, a többi élőlénnyel való harmonikus együttélés spirituális gyökereinek átélése nélkül.

A nyugati társadalmak patológiás individualizmusát több tényező is változásra kényszeríti. Egyrészt a másoktól különálló ego szembe kell hogy nézzen a tömeges emberi megsemmisülés lehetőségével és veszélyével. Másrészt a tudományos fejlődésben is végbement egy paradigmaváltás, amelyben a rendszerszemlélet került előtérbe. Mindezek mellett nagy segítséget jelent az olyan nem dualisztikus spirituális rendszerek felerősödése, mint a buddhizmus. Ezen összetevők lehetetlenné teszik a személyes ego határainak hagyományos fenntartását.

Ez a folyamat elvezet oda, hogy már nem hagyhatjuk figyelmen kívül környezetünk kritikus helyzetét, és kénytelenek leszünk felelősségünket felvállalni. Ekkor lehetővé válik számunkra annak a mély fájdalomnak és szomorúságnak az átélése, melyet akár az amazóniai esőerdők leégése, akár az afrikai éhínség, akár a tibeti környezetszennyezés vagy saját városunk hajléktalanjai váltanak ki. A szomorúság, a harag vagy a félelem érzését már nem tagadhatjuk le magunk előtt, többé nem maradhatunk közömbösek. Ez a mély együttérzés, a fájdalom átélése hoz közel mindannyiunkat egymáshoz. Az éntudat határainak kitágításával, a mi tudat megjelenésével a fájdalom attól szűnik meg, hogy a természet jelenségeinek legmélyebb ritmusába kerülve, működésének alkotórészévé válik az én.

Buddha tanítása szerint a fájdalom, szomorúság megoldása nem az élettől való megfutamodás és lemondás útján lehetséges, hanem olyan mély tudatossággal, mely képessé tesz arra, hogy a változásokhoz oly módon alkalmazkodjunk, amely mentes a vágyakhoz való ragaszkodástól. E ragaszkodásról kell lemondani, nem a világról.

A buddhista mély tapasztalatszerzés módszere az éberség meditáció. A mozdulatlan ülő pozíció során a testhatárok érzete megszűnik, a külső és belső egybeolvad. A testi folyamatok, a légzés, szívdobogás a külvilág és a belső egységének átélését segítik. Meditáció közben érezzük ennek az intimitásnak a jelenlétét. Átéljük mozgásunk és lélegzetünk egységét a világmindenséggel. Belégzésnél érezzük a beáramló természetet, az életet, kilégzésnél személyessé válik elmúlásunk. Eközben az ego centrális érzete hirtelen váltakozó testi és tudati működési folyamatok érzékelésére esik szét. Ez a tapasztalat folyamatosan mélyíti azt a tudást, hogy fizikai-pszichés rendszerünk a szakadatlanul változó univerzum része, amely végső soron nem rendelkezik elkülönült énnel. Másrészt segíti a lelassulást és annak megértését, hogy kevesebb cselekvéssel többet érhetünk el, mivel megfontoltságunkkal kevesebbet ártunk.

Gyakorlatban a tanulók megismerkednek közvetlen környezetükkel, a városrésszel, a várossal és az országgal és egyre jobban azonosulva a közösségekkel képesek a mi-tudat átélésére.

Könnyű belátni, hogy az előzőekben bemutatott buddhista szemlélettel a természeti kincsek megvédése és a tudatos környezetvédelem azonos önmagunk ápolásával, és ily módon a mindennapi cselekvések része.

Fontosnak tartjuk, hogy minél hamarabb felnyissuk gyermekeink szemét a fenti problémákra. Ennek magyarázata, hogy a gyermekek még közel állnak ahhoz az együttes élményhez, amelyet édesanyjuk testében átéltek. Énjük sokkal rugalmasabb és határai még nem merevedtek meg. Tudatuk tisztább, jobban összpontosítható, és kevesebb káros cselekedetet vittek véghez életkoruknál fogva is. A fájdalmat és az együttérzést természetes módon élik át, ami érzékenységüket és érdeklődésüket fenntartja. Mivel születésük még közel, a különböző létszférákhoz (mint az állati is) nagyobb érzékenységet mutatnak.

A gyermekek képzésében a felvilágosító információk és tudás átadása mellett nagy hangsúlyt fektetünk a tudat tisztítására és a morális képzésre is, ugyanis a tiszta, káros tulajdonságoktól, gondolatoktól és cselekedetektől mentes személy a környezetét is tisztán tartja és felelősen kezeli.

A természeti képzésnek nem az ismeretgyűjtés az elsődleges célja, hanem hogy aktivitásra sarkallja a gyerekeket a megértett tudás hatására. Ebben a háromlépcsős folyamatban az első szakasz a természetről való ismeretszerzés, amelyet a közvetlen környezetből nyert tapasztalatok követnek, melyek elvezetnek a természetért való cselekvésig. Például a gyermekek megtanulják a műanyag szerkezetén keresztül, hogy milyen káros az elégetése, milyen mérgező a füst, amely az égésnél keletkezik. Ekkor sétára indulnak, és megnézik, hogy az erdőkben, utcákon mennyi nejlonzacskó és műanyag szemét fekszik szerteszét, amelyet valószínűleg égetéssel fognak eltüntetni. Ekkor a gyerekek, amellett, hogy szabadidejükben összeszedik ezt a szemetet és a megfelelő újrafelhasználó helyre viszik, szokásaikon változtatva nem nejlonzacskót használnak a vásárláshoz, hanem vászontáskát, amely természetbarát megoldás.

A természetben való tanuláshoz négyszintű belső változás előmozdítása szükséges. E folyamat első szintje a gyermekek lelkesedésének felkeltése. Ekkor a játékosságon keresztül a gyermekek energiáinak áramlására kerül a hangsúly, amely közelségérzést teremt egymás között. Ez alapozza meg az értelmes tapasztalatszerzés érzelmi hátterét.

A gyermekek a játékos bevonódáson keresztül kerülnek a második szintre, amely a figyelem összpontosítása. Ahogyan a buddhizmus gondolataiból kiderült, a figyelemnek különös jelentősége van a megismerés és a mélyebb tudásszerzés szempontjából. Minden személyes kapcsolat alapja is a figyelem. Az első szinten kialakított energia segíti a ráhangolódást és a befogadást, amely a tudat lecsendesítését igényli. Erre nagyon alkalmas játék például a hangok gyűjtése, amikor mindenki keres egy nyugodt helyet, és ott néhány percig figyeli a természet neszeit.

A harmadik szinten történik a közvetlen tapasztalatszerzés. Ez olyan közeli élményt jelent az élőlényekkel, amely az érzékelés megszokott szintjeinél mélyebb kapcsolatot feltételez a természettel. Itt már az érzékszervek és a képzelet kiterjesztésének lehetünk részesei. Mozgáson keresztül is lehetővé válik a növények, állatok belső átélése. Az intuitív megismerésen keresztül fejlődik a beleérző képesség.

A negyedik szinten az átélt meghitt élmények megosztására kerül sor. A kölcsönösségérzés tovább növekszik, hiszen a gyermekek átélik, hogy vissza tudják adni egymásnak a magukba szívott csodát. Ezen a szinten a gyermekek tudása elmélyül, és érzelmileg megnyílnak egymás és a természet kincsei iránt.

A Buddha egész élete, tanítása közösségi keretekben zajlott. A Páli Kánon jelentős része azzal foglalkozik, hogy egy közösség hogyan alakíthatja ki elveit, rendjét, szabályait, hagyományait. Felnőtt szerzetesek közössége természetesen nem azonos egy iskoláéval, de a szervezési eljárások érvényességét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy ezekre az elvekre épül a világ egyik leghosszabb ideje fönnálló és legbékésebb tanítói közössége. A buddhista vallási közösségek egyik legfontosabb alapelve származási, vagyoni különbségek radikális elutasítása, mely iskolánk fontos hozadéka a mai, társadalmi helyzet szerint erősen szelektáló, differenciáló magyar iskolarendszerben. A buddhista közösségi élet ritmusát a Hold fázisaihoz kötődő gyűlések adják meg, amelyek alkalmat adnak a közösség tagjainak a viselkedési problémák, súrlódások, neheztelések megtárgyalására. Gyermekek számára hasonló ritmust ad a pedagógiában a Freinet-módszerből ismerős reggeli beszélgető körök módszere.

A NAT elvárásai mellett a képzés egész időtartama alatt az ismeretek körében és átadásában, szemléleti sajátosságaiban, a tanítás és ismeretátadás módszertani jellemzőiben is eltérő jellegzetességekkel bír.

• - A "láblógatós" ülés helyett az "ászanás" módszert érdemes bevezetni. (A legújabb kutatási eredmények szerint az előbbi ülésfajta számos későbbi betegség forrása.) Az időérzék fejlesztése érdekében, már a legkisebb kortól kezdve a tanulók a saját órájuk segítségével igazodnak az órakezdéshez (és nem csengő, vagy más jeladás alapján).



• - A teremben elfoglalt helyüket saját maguk határozzák meg konszenzus alapján.



• - Saját maguk választják meg az egyes feladatokra a felelősöket.



• - Bizonyos számú órák témáját a tanulók határozzák meg konszenzus alapján.



• - A felső évfolyamos tanulók aktívan részt vállalnak az alsó évfolyamos tanulók nevelésében és irányításában. Minden alsósnak legyen felsős pártfogója, aki minden feladat megoldásában segítségére van.



• - Néhány területen a fiú illetve leány tanulók külön gyakorlatokon vesznek részt.



• - Az érdeklődési területeknek megfelelő csoportokban rendeződve folyik a képzés.

"Mily édes is a moralitás illata,
Mily csodálatossá tesz öltözéke,
Senki sem kerülhet vélük az alacsonyabb létszférákba,
Nemes moralitás, te adsz biztos menedéket."

Az iskola minden osztályfokon tartalmaz a buddhista szemléletre vonatkozó elméleti tananyagot.

• Történetek és mesék formájában ismerkednek a tanulók Buddha életének eseményeivel és tanításaival. A Dzsátakák (Buddhista születésregék) magyarul is hozzáférhető és angol nyelven több gyermekek számára készített buddhista képregény is rendelkezésre áll.



• Teingl-Takács László szerkesztésében a Gandhi Alapítvány kiadásában rendelkezésünkre áll az India bölcsessége c. mű, mely minden korosztály számára tartalmaz meséket, kultúrtörténeti szövegeket és filozófiai tanításokat.



• Megismerkednek a buddhizmus alaptanításaival és alapfogalmaival, mint pl. a három drágaság, a fogadalmak és azok haszna, a morális viselkedési formák és azok következményei, a nem morális viselkedési formák és azok következményei, a megvilágosodás értelme és haszna, a test 32 összetevőjének megismerése, a megszületés és halál fogalma és értelme, karma jelentése, boldogság lényege stb.



• Emellett egyre mélyülő ismereteket szereznek a zsidó-keresztény kultúrkör hagyományairól is, tehát olvasnak gyermekbibliai történeteket. Fontos lenne rávezetni őket a történetek közötti párhuzamokra.



• Az ősi világkép a mesék és mondák tükrében. Az ősi mesei szimbólumok, hagyományelemek összevetése a Hagyomány (Tradíció) keleten fennmaradt létszemléletével és a belőle leszűrhető vagy eleve kifejtett gyakorlati elvekkel.

• A buddhista tanítás alapját az Abhidhamma a mindennapi életben című könyv adja. A könyv példákon, rövid, szemléletes történeteken keresztül tárja fel a buddhista filozófia és lélektan alaptanításait. Tudományos részletességgel tárgyalja tudatunk felépítését és jellemzőit, a tudatállapotokat - beleértve a káros tudatállapotokat is -, a hasznos viselkedésformákat, az élet célját és a létezés törvényét, a halál természetét és az újjászületés jellemzőit.



• A könyv foglalkozik a fiatalokat érintő kérdésekkel: pl. a táplálkozás értelme és helyes módja, a házasság jelentősége, az érzések és gondolatok világa és helyes értelmezésük, az önismeret jelentősége.



• A tanulók megismerkednek Buddha néhány szútrájával, szóbeli tanításával, amelyeknek magyarázatára és elemzésére is sor kerül.



• A régi magyar és az ősi keleti létszemléletek

  • - Az ősi létszemléletek elem- és embertana
  
  
  
  • - Archaikus magyar néprajz
  
  
  
  • - Az ősi világkép a mesék és mondák tükrében
  
  
  




• Élettan és egészségtan

  • - Élettan, energiák, minőségek
  
  
  
  • - Energetikai anatómia, egészségtan
  
  
  
  • - Gyógynövény-energetika
  
  
  

Az Élettan a természetben, a növényekben, állatokban és az emberben lezajló élettani folyamatokat körvonalazza azáltal, hogy az őselvek kibontakozásának folyamatát követve egy teljes analógiarendszert állít fel, amely megismerhető, megtanulható és irányítható. Az Élettan az őselvekből kiinduló folyamatok működését és szabályozását tárja fel, így megteremti a lehetőségét annak, hogy ki-ki a saját külső és belső folyamatait ellenőrizze és irányítsa. Az Élettan ezért megalapozza az Egészségtant, mert az általa feltárt folyamatokban lehetőségként benne rejlő egyensúly megteremtését teszi lehetővé. A samkhya-filozófia alapjain keletkezett keleti energetikai élettan, az ayurvéda tanításaira épülő egészségtan. A létfeltételeink működésének, benső folyamatainknak áttekintése a konkrét tapasztalás alapján. A kibillent folyamatok, egyensúlytalanságok benső rendezése az elemek és minőségek figyelésével és az energiák áramlásának kiegyenlítésével.

Élettan címmel az oktatás során tehát egy olyan rendszerező elv alapján működő létszemléletet kívánunk összefoglalni, amelynek szellemisége az emberben zajló testi-tudati folyamatokat és ezek összefüggéseit ugyanolyan átláthatóvá teszi, mint a külvilágban zajlókat. A felnövekvő nemzedék számára átfogó világszemléletet és belülről fakadó egészséges értékrendet ad. Ennek eredményeképpen eltűnhet életükből minden szinten a kiszolgáltatottság, sem testileg, sem tudatilag nem zajlódhat le bennük olyan folyamat, amelybe betekintésük és ebből fakadóan beavatkozási lehetőségük ne lenne. A folyamatokat ismerve szabadon dönthetnek létük minden pillanatában.

• Asztrológiai alapismeretek. Bevezetés az asztrológiába. Alapfogalmak és rendszerszemlélet.

• -sport tevékenység, az együttműködés és a jó koordinációs képesség kialakításáért



• -versenyszellem egy pozitív értelemben (fair play)



• -úszás, fegyelemre nevel, koordinált mozgást hoz létre és kifejleszti a megfelelő légzés technikát



• -egészséges életmódra nevelés, táplálkozás etikával

Az intézmény minden osztályfokon tartalmaz a buddhista szemléletre vonatkozó gyakorlati képzést. A tudat fejlesztésének Buddha által meghatározott négy alapja közül az első a test tudatosság. Ennek fejlesztését az intézmény nagy hangsúlyt fektet. A hagyományos testnevelés órák helyett viszont a következő foglalkozások segítik elő a test tudatos használatát és érzékelését:

• - Ülő meditációk



• - Qi-gong gyakorlatok



• - Butoh gyakorlatok



• - Légzés- és összpontosító gyakorlatok, transzlégzések



• - Járó meditáció



• - Tánc terápia



• - Zenei gyakorlatok



• - Aikido



• - Masszázs technikák



• - Jóga gyakorlatok

A jóga hét alapgyakorlatát az Egészségtan általános érvénnyel alkalmazza. Ezeken túl minden egyes gyermek egészségi és lelki alkatának megfelelően, egyénre szabottan, az egyéni problémák (melyek lehetnek látens, csak majd később, felnőtt korban megjelenő problémák) kezelésére és megelőzésére alkalmazott jógagyakorlatok elsajátítása (pl. statikus gyakorlatok, gerincgyakorlatok, egyensúlygyakorlatok, légzésgyakorlatok, tisztítógyakorlatok és a szellemi jógába bevezető gyakorlatok, stb.). Minden egyes gyermek esetében fel kell tárni azokat a területeket, amelyek az egyensúly fenntartása érdekében erősítendők s ezekre speciálisan összeállított gyakorlatsorozatokat lehet alkalmazni.

Ma már a nyugati tudományos szemlélet is igazolja a jóga jótékony hatását a testre valamint a pszichére. Bebizonyosodott, hogy folyamatos gyakorlása kiválóan hat a testre és a lélekre, azok egészségének, erőnlétének magas szintű fenntartása érdekében. Itt az ideje annak a felismerésnek, hogy az oktatásban, a gyermeknevelésben is jelentős szerepe lehet a jógának. Például a különböző tartáshibák, melyek oly gyakran előfordulnak gyermekkorban és jelentős egészségügyi problémákat okozhatnak később, a felnőtt életszakaszban, a legtöbb esetben megelőzhetőek illetve kezelhetőek lennének a jóga segítségével.

Mindez nem véletlen, hiszen a tradicionális jóga kiemelt fontosságot tulajdonít a gerinc karbantartásának, ugyanis bizonyos jógatesthelyzetek megvalósítása csak egyenes gerinccel történhet. Egy emberi életút szempontjából kiváltképp hasznos lenne, ha már gyermekkorban elsajátíthatóvá válna, hogy bizonyos jógatesthelyzetek, légzéstechnikák és egyéb jógamódszerek befolyásolják az egyes energiák (víz, tűz, szél) alakulását. Ez nagymértékben segítené a gyermekeket abban, hogy megtalálják külső-belső egyensúlyukat. Ez azért is nagyon fontos, mert minél inkább tökéletesebb az egyensúly, annál inkább biztosítható a gyors és hatékony szellemi fejlődés.

Egy klasszikus meghatározás szerint "a jóga a tudatfolyamatok uralása". Ez többek között azt is jelenti, hogy a jóga kiemelt fontosságot tulajdonít a tudat megismerésének és kiművelésének. Ha az ember már fiatal korban hozzákezd a tudat megismeréséhez, játékos megfigyeléséhez, a belső és külső összefüggések felfedezéséhez, akkor mondhatni anyanyelvi szinten fogja elsajátítani az elme irányítását.

Nagy jelentősége lehet ennek abból a szempontból, hogy a gyermek képessé válhat arra, hogy a számára leginkább megfelelő feladatokban, területeken elmélyüljön és ne csapongó elmével, hanem a lehető legösszeszedettebben szerezze meg azt a tudást, amelyre vágyik. Ha egy ember megtanul irányítottan, vezetetten gondolkodni, képessé válik arra, hogy önállóan végigvezessen bizonyos gondlatokat a külső és belső megismerés érdekében, jelentősen segítve ezzel kreativitása kibontakozását.

A jóga tehát a folyamatok irányítását tűzi ki célul. A testhelyzetek változtatásának segítségével vezeti be és kelti fel további fokozatait, amelynek eredményeképpen az érzelmek, a gondolatok és az indítékok is magas szintű irányítás alá kerülnek a gyakorlás során.

Fontosnak tartjuk, hogy a jógát azzal a kultúrkörrel összhangban kell átadni, ahol a tanuló él. Jelen esetben ez a magyar kultúra és nyelviség. A magyar hagyomány hordoz olyan elemeket (például a hétágú világfa és annak megmászása), amelyek a jóga indiai eredetű, de egyetemes szimbólumaival (mint a hét csakra) összevethetőek. Az összefüggések így könnyen érthetőekké válhatnak s így alapot szolgáltatnak a jóga módszereinek alkalmazására.

Ezek a gyakorlatok megalapozzák a testi egészséget és a test energia mezőjének érzékelését és helyes működését.

Ezek a gyakorlatok alkalmasak a tudat működésének megismerésére és az univerzális kapcsolódások megtapasztalására. Jól kiegészíthetők a szeretet meditációs gyakorlatokkal.

A buddhista szellemiségű általános iskola tanárai és munkatársai környezethez, egymáshoz és a tanulókhoz való hozzáállása mutatja a legszembetűnőbb eltérést más általános iskolai szemlélethez képest.

A munkatársak elkötelezetten hisznek abban, hogy a saját és tanulóik tudatállapotai tisztíthatók és fejleszthetők és a gyermekek nem kevesebbek, mint a felnőttek, hiszen az előző életeik során sok tudást felhalmoztak. Mindannyian folyamatos fejlődésen, tanuláson mennek keresztül. A tanárok a nehezen kezelhető, agresszív gyermekeket nem tekintik rossznak, mert a negatív cselekedetek elkövetésére való hajlam nem állandó tulajdonság, hanem a tudatlanság vagy zavart tudatállapot megjelenése, amely előző időkben vagy életekben elkövetett negatív cselekedetek következménye is lehet.

A személyes, egyénre szabott bánásmód jelentős a buddhizmus szempontjából, mivel a tanulók tudati szintje, családjukból hozott szokásaik, eltérő tapasztalataik differenciált hozzáállást és fejlesztő módszereket igényelnek.

Másrészről viszont a védett csoportos, közösségi nevelés elengedhetetlen a megfelelő irányú fejlődés szempontjából, hasonlóan a történelmi Buddha által létrehozott szangához, vagy gyakorlói közösséghez.

Buddhista szempontból a türelem elvesztése, az agresszió, bántás, harag, féltékenység, mind a tudatlanság következménye. Ezek elkerülése elsőrendű feladat a tanár számára, aki példát akar mutatni, és nem akar ártani a tanítványainak. Az aktív segítség leghasznosabb módja az együttérzés gyakorlása. A buddhista szemlélet szerint egy kis rossz cselekedetnek, bántásnak is beláthatatlanok a következményei, tehát senki sem gondolhatja, hogy egyik ártó cselekedet kevésbé káros a másiknál, mert a következményei sokkal nagyobbak is lehetnek a cselekedet mértékénél. A jövőbeli boldogság alapja az önzésről való lemondás, segítségnyújtás másoknak, a kiegyensúlyozottság megszerzése. Ezek egyaránt vonatkoznak kicsikre és nagyokra.

A buddhista oktatásnak a fennmaradt tanítások szerint kidolgozott módszertani útmutatói vannak. Ezek a tudás elmélyítésének különböző szakaszait írják le, amely elősegíti, hogy az ismeret belsővé váljon. A folyamatot szinte minden tantárgy esetében lehet alkalmazni.

A tudásátadás módja a következő:

A tibeti szövegek szerint a megértésnek különböző fokozatai, szintjei vannak. A megértés első szintje a tananyag meghallgatása. Az a fajta megértés, amit az ember úgy szerez, hogy olvas vagy pedig eljár az órákra és meghallgatja a tanítót. Ez csak az első, általános szintje a megértésnek. Az előadások meghallgatásával a megértés alapszintje jön létre, és ezt használja fel később, amikor maga, otthon tanulmányozza a szövegeket.

Nagyon fontos, hogy az ember ne csak olvassa a szövegeket, hanem hallja is azokat a tanítótól, mert akkor jobban megérti, mintha maga olvasná.

A megértés második szintje a gondolkodás, ugyanis a buddhista filozófia nem elégszik meg azzal, hogy a tanuló egyszerűen elfogadjon valamilyen magyarázatot. Nem elég pusztán elhinni valaki másnak azt, amit mondott, tehát mondjuk a Buddhának vagy más tanítónak, hanem arról személyesen meg kell győződni, és ennek érdekében logikai módszerekkel, érveléssel ki kell elemezni, végére kell járni a dolognak. Ezért elvárják, hogy az ember gondolkodjon, így az órák közben fel kell tenni a tanárnak kérdéseket.

Az órákon a gondolkodásra serkentésnek az az egyik módszere, hogy vitákat tartanak a tanárok és a diákok között. Ez a módszer a megértést segíti. Nagyon nyitott légkörűvé válnak a tanórák, ugyanis arra van szükség, hogy nyitott tudattal történjen a befogadás. Ha éppen nincs semmiféle kérdés, a tanár folyamatosan magyaráz, de ha bármilyen kétség felmerül valakiben, akkor azt megkérdezi, és arról vitáznak. Az is előfordul, hogy a tanár visszakérdez. A buddhizmusnak éppen az a különlegessége, hogy nem szab határokat, hanem teljesen szabadon lehet kérdést felvetni bármilyen problémával kapcsolatban.

A tanuló önmaga megvizsgálja és elemzi mindazt, amit megtanult vagy hallott. Ennek az a következménye, hogy rengeteg kétség, megoldandó probléma merül fel. Az a kérdés, hogyan lehet ezeket feloldani, hogyan lehet a kétségekre választ találni. A kétségek természetszerűleg merülnek fel, az ember természetéből fakadnak. Többféleképpen lehet ezeket a kétségeket megszüntetni. Az egyik módszer az, hogy az órákon kérdéseket fogalmaznak meg. A második az, hogy mindennap tartanak vitaköröket. A harmadik módszert úgy hívják, hogy analitikus meditáció. Ez azt jelenti, hogy az ember önmaga próbálja a kétségeit eloszlatni, a kérdéseire választ kapni. Újra és újra elgondolkodik a kérdéseken és hozzáolvas, vagy pedig ugyanazt a szöveget újra és újra elolvassa, és így próbálja megtalálni a választ.

A második szinten, a gondolkodás szintjén, a tanuló rengeteg új meglátásra tesz szert, egy csomó minden felgyülemlik benne, de ez még mindig nem elég, mert ahhoz, hogy a tudása igazán megszilárduljon, ahhoz összpontosítani is kell, ezért a harmadik szintet is gyakorolni kell. Ez az ún. összpontosító meditáció. Ez a meditációs fajta a koncentrációt segíti, és ez azért fontos, mert hogyha jó az összpontosító képesség, akkor a bölcsesség is fejlődik.

Ez azonban még mindig nem elég, mert ha meg is van az emberben az összpontosítás és a bölcsesség képessége, még mindig nem biztos, hogy jó úton halad. Ennek elérése érdekében, ki kell egészíteni a gyakorlást bizonyos erkölcsi, etikai jellegű gyakorlatokkal, amit a buddhizmusban úgy fejeznek ki, hogy erényeket kell gyakorolni. Csak az erénygyakorlás szavatolja azt, hogy az embernek a megértése fejlődjék. A hat páramita közül az első négynek a gyakorlása jó lehetőséget nyújt, melyek az adakozás; az önfegyelem, tehát az erkölcsi szabályoknak a betartása; a türelem, tehát a nehézségek elviselése és a kitartás, tehát az erőfeszítésnek a gyakorlása. Csak ezeknek a végzése garantálja azt, hogy az embernél a megértés és az összpontosítás helyes úton halad.

A változáshoz a legfontosabb a kitartás. Az eredmény attól függ, hogy az ember mennyi erőt fektet be. Ha valaki butának érzi magát, azon lehet változtatni. Nem várhatjuk azt, hogy olyasmi történjen, amiért nem dolgoztunk meg, csak annak az eredményét várhatjuk el, amiért mindent megtettünk. Az erőfeszítés, a kitartás folyamatosságát nagyon fontosnak tekintik. A buddhista filozófia alapvető szemlélete értelmében semmi sem állandó, minden változik, úgyhogy mindenfajta változás, mindenfajta átalakulás lehetséges. Ezt tükrözi Congkapának

az a kijelentése, hogy ha elegendő kitartás és erőfeszítés van benned, akkor még az olyan dolgokat is elérheted, amelyekre most még nem is gondolsz, amelyekről még el sem tudod képzelni, hogy akár száz év múlva megszerezheted. Az állandó kitartás képes rá, hogy a dolgokat megváltoztassa.

Hogyha a tanár sok időt eltölt egy gyermekkel, akkor tudni fogja, hogy mi érdekli őt, és hogy milyen irányban képes haladni. Tudnia kell azt is, hogy miként kell segítenie ebben a tanulót. Alapvetően mindenkivel egyénileg kellene foglalkozni! Egy tanár számára, amikor egy osztályt tanít, elkerülhetetlenné válik, hogy differenciált nevelést alkalmazzon.

A megfelelő motiváltság és fegyelem elengedhetetlen a jól képzettség eléréséhez. Ráadásul, ha valaki jó képzésben is részesült, de a szándéka és a fegyelmezettsége nem megfelelő, még károsabb tetteket hajt majd végre önmaga és mások ellen.

A tanulók megértésének fejlődését az oktatók három alapmódszer segítségével érik el.

• Az első esetben a tananyagot a magasabb szinten álló tanár értelmezi.



• A második esetben a tanár a témát gyakorlati példákon vagy ábrákon keresztül magyarázza el.



• A harmadik módszer esetében a tanár a saját gyakorlati tapasztalatain keresztül vezeti a tanulókat, amíg a saját tapasztalataik nem fejlődnek ki.

Ez a három gyakorlat nagyban kapcsolódik egymáshoz és a tanulók igényei döntik el a használatukat.

Az átadás és befogadás a tanító és a tanuló közötti viszony függvénye. Mivel a Tejút iskola módszertana a megismerőkészség és a tudásvágy ébrentartására és fokozására épül, ezért az átadás és befogadás viszonyát az átadónak kell szabályoznia. Az átadás mennyisége és milyensége a befogadóban aktuálisan jelenlévő megismeréskészség függvénye. Első szinten az a feladat, hogy a befogadó tanulóban felébredjen a kíváncsiság és a tudásvágy. Amíg ez nem történik meg, addig az átadónak ezen a szinten kell "várakoznia", ami azt jelenti, hogy meg kell találnia azokat a területeket, amelyek mentén a készségek aktualizálódnak. A továbblépés csak akkor lehetséges, ha a készség felébred és akkor is csak abban a mértékben, amilyen mértékben a készség feltámad. Ez egyben azt is jelenti, hogy az átadásban fontos szerepet játszik a személyes kapcsolat, vagyis az átadás az átadó és a befogadó közötti emberi, lelki-szellemi kapcsolódás következménye. A tudás befogadásának igénye minden gyermekben megvan. A modern pedagógia hibája, hogy nem veszi észre azt a pontot, amikor egy gyermekben ez az igény elhal (legtöbbször azért, mert többet kell elsajátítania annál, mint amilyen erősségű benne a tudásvágy). Ha viszont ezt az igényt hagyjuk bennük megerősödni és felfokozódni, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy az átadott tudásanyag sokkal mélyebben és maradandóbban kerül befogadásra.

A tanulással kapcsolatos módszertani utasítások nagy hangsúlyt helyeznek egy téma bevezetésére. A háttér ismeretek, a téma célja és tárgya annak érdekében került ismertetésre, hogy a tanulók érdeklődését felkeltsék. A téma kibontásánál hangsúlyosan megpróbálták elkerülni a bemutatás során elkövethető 13 hibát.

A lehetséges hibák a következők:

• Magyarázat nélküli bemutatás

Ez azt jelenti, hogy nem magyarázzák el azt, amit szükséges lenne a tanulóknak elmagyarázni. Abban az esetben jelenik meg ez a hiba, ha a tanár nem rendelkezik a téma fölött teljes biztonsággal. Emiatt próbálja elkerülni a magyarázatot.

• Nem megfelelően tiszta magyarázat nyújtása

A nem megfelelően érthető magyarázat a tanulókat kétségek között hagyja. Ez a hiba akkor jelenik meg, ha a tanár nem tökéletesen sajátította el az anyagot és a büszkesége miatt nem vállalja fel ezt.

• Elferdített magyarázat

Ez esetben a tanár hibás magyarázatot ad. Ennek oka egyrészt a téma elégtelen tanulmányozásában keresendő, másrészt abban, hogy a tanárt hátsó gondolat, szándék vezérelte a tanulás közben. Emiatt hibás információkkal és magyarázatokkal látja el a tanulókat, amelyeket ilyen módon fognak továbbadni. Ez a hiba nagy veszélyt hordoz mindenki számára.

• Bizonytalan magyarázat

Ebben az esetben a tanár magyarázata határozatlanságot fejez ki. Ez akkor következik be, ha a tanár bár több magyarázatát ismeri a témának, önmagának nincs kialakult meggyőződése a tárggyal kapcsolatban.

• A nehezebb részek elkerülésekor a könnyebben érthető részek magyarázata

Ez nem segíti a tanulók kétségeinek és kérdéseinek tisztázását.

• Rendszer nélküli magyarázat

Ez esetben a tanár hibás sorrendben magyarázza el a témát. Nagyon veszélyes lehet, ha a tanár nem veszi figyelembe a helyes sorrendet és a saját kénye-kedvére magyaráz, mivel a tanulók összezavarodnak és nem képesek a gondolkodás magasabb szintjére jutni.

• A szövegösszefüggéstől eltérő magyarázat

Ez esetben a tanár egy témától eltérő magyarázatba bocsátkozik. Ez akadályozza a megtanítandó tananyag megértését és összezavarja a hallgatókat, mely miatt nem képesek a lényeg megértésre. Nagyon súlyos hibának tekinthető.

• Összefüggéstelen magyarázat

A tanár ez esetben képtelen hidat képezni az előző és a jelenlegi ismeretek között, mintha két egymástól teljesen független témát taglalna. Az ismeretek rendszere így nem alakul ki. Ekkor a tanárok nehéz helyzetbe kerülnek, ha a magyarázataik sorrendjét kell meghatározniuk. Ez is nagy hibának számít.

• Vitatható magyarázat

Itt a tanár magyarázata ellentmondásokat tartalmaz. Ennek eredményeképpen a tanulókban hibás véleményalkotás alakul ki és elveszítik bizalmukat a tanárban. Még a tanári hírnév is csorbát szenvedhet.

• Egymást átfedő értelmezések

Ez akkor következik be, ha a tanár újra és újra megismétli a fejezeteket anélkül, hogy összegzést készítene vagy ellenőrző kérdéseket tenne fel. Unalmassá válik a tanulás, a tanulók elvesztik az érdeklődésüket és ellenséges érzések alakulnak ki bennük.

• A szöveg értelmének összezavarása

Ez esetben a tanár nem rendszerezi a fő és a kiegészítő témákat. Megtörténik, hogy a másodlagos témák elhomályosítják a főtémát.

• Túl gyors tanítás

Még a legértelmesebb tanulók esetében is megtörténhet, hogy nem értik meg amit a tanár tanítani szándékozik. Különösen, ha közben még jegyzetelniük is szükséges. Ez esetben a tanulók már az óra után elfelejtik, hogy miről is volt szó.

• Túl lassú tanítás

Kellemetlen érzéseket kelt a tanulók körében, ha a tanítás túl lassan folyik. Másrészről a tananyagot sem tudják befejezni meghatározott időre.

A fenti hibák elkerülésével a megfelelő tanítási módszerhez lehet eljutni. Mindemellett a tanárnak meghatározott céllal kell megválasztania a szavait, megfelelően egyszerű példákkal, történetekkel, érdekes legendákkal és kérdésekkel fűszerezve. Csak így nyílhat ki a bölcsesség a tanulókban. A tanulók tudatának fejlődése a tanár kezében van. A tanár megfelelő irányítása mellett a tanulók folyamatosan tanulnak, fejlődnek és eljutnak a megfelelő következtetésekhez. A fő hangsúly a tanár szerepére esik.

A napirend részeként minden reggel és a nap folyamán más gyakorlatokhoz kapcsolódva a tanulók és a tanárok 5-10 perces (életkorral növekvő időtartammal) meditációt végeznek, melynek célja egyrészt a tudat lecsendesítése és koncentráltabbá tétele a tanulásra, másrészt a testi és tudati folyamatok megfigyelése, melynek segítségével a buddhista alaptanítások érthetővé válnak. A megfigyelés a következő területekre terjed ki:

• a be- és kilégzés megfigyelésével a külvilág és a test egymásra hatásának, egységének átélése;



• testi folyamatok kialakulása és egymástól való függése;



• az érzések természete, változásuk jellege;



• a gondolatok természete és változó jellege;



• a fájdalom természete, keletkezése, elmúlása;



• a testi adottságok változó és tökéletlen jellege (kontempláció a hajon, bőrön, a testi jellemzőkön és az öregedés folyamatának visszafordíthatatlanságán );



• a halál elkerülhetetlensége, amely a tárgyi környezetről és a saját testi és anyagi tulajdonokról való lemondást követel.

A mindennapi iskolai életnek fontos rituáléját képezik a szeretet meditációs gyakorlatok és imák, melyek több szempontból is kedvező hatást gyakorolnak a tanulók és munkatársak tudatára. Különálló én képzetünk következtében hozzászoktunk, hogy a vágy, félelem és az ellenérzés irányítsa a viselkedésünket, mintha a negatív viselkedések megvédenének. A szeretet meditáció gyakorlásakor megtanuljuk a természetes összekapcsolódást másokkal, és nem tápláljuk az elkülönültségről alkotott elképzelésünket. A mettá a tudatosság természetes formája. Mások felé irányuló együttérzés kialakulását eredményezi. Ennek elméleti és gyakorlati alapjául a tibeti Kadampa tanítások egyik legfontosabbja a "Lodzsong avagy a tudat fejlesztése, mint a nap sugarai" című mű szolgál.

A Mandala szemlélet az egész iskola légkörét áthatja és speciális rituálékat teremt. Az univerzális törvényekkel való azonosulásra és az egységérzet kialakulására ezen módszerrel nagy lehetőség nyílik.

A buddhista ismeretelméletnek, amelyben minden mindennel kölcsönös kapcsolatban áll, jobban megfelel a blokkosított tananyag feldolgozás. Ekkor 4-6 héten keresztül a fő oktatási időpontban ugyanazt a tantárgyat tanulják a gyerekek. A fő oktatási idő után következnek azok a tantárgyak, amelyek mindennapos gyakorlást igényelnek. Ez a módszer már jól bevált a Waldorf iskolákban is.

A mozaik módszer lényege, hogy egy elméleti tananyagrészt a tanár részekre oszt. A gyerekekből annyi fős csoportokat hoz létre, amennyi részre a szöveget osztotta és a csoportban mindenkinek más-más darabot ad. A gyerekek csak a saját szövegrészüket olvashatják el. Egy bizonyos időn belül a gyerekeknek be kell számolniuk a teljes szövegről. Így csak egymásra utaltak a szöveg betanulása sikerességét tekintve. Ez a módszer nagyban segíti a figyelmet, az együttműködést és a képességek kibontakoztatását és a tapasztalatok szerint csökkenti a gyerekek közötti ellenséges versengést. A gyerekek jobban megismerik egymást és erősebbek a kapcsolataik egymással.

Az alsó tagozaton bevezető gyakorlatokkal, a felső tagozaton a dráma pedagógia által kidolgozott módszerekkel történik egyes tantárgyak tananyagának feldolgozása. A módszer előnye, hogy a gyerekek teljes személyiségüket és jelenlétüket mozgósítják a tananyag megértéséhez és beépítéséhez.

Ez az egyik legjellemzőbb buddhista megismerési módszer. A tanulók nemcsak a tanórán gyakorolhatják, hanem a vitatkozás logikai szabályainak megismerése után versenyeken is összemérhetik képességeiket kiválasztott témákkal kapcsolatban. E módszer elősegíti a gondolkodás szabályainak megismerését és a kulturált vitatkozás és érvelés készségének begyakorlását.

Ez napi vagy heti folyamatossággal jelenti a napilapok egyes aktuális cikkeinek értelmezését és arról történő beszélgetést. Ennek segítségével a gyerekek megtanulják a hírek és vélemények közötti különbségeket megkülönböztetni és jobban tájékozódnak az írott híranyagok jellemzőiben. Ennek következtében nem válnak teljesen kiszolgáltatott és manipulálható fogyasztókká.

A néphagyományok felelevenítése egy-egy napos játékokon vagy bemutatókon keresztül. Az ünnepek hagyományainak megismerése és mélyebb szimbolikus értelmük felismerése.

Elősegíti az ok-okozati összefüggések megismerését, a másik fejével való gondolkodást, fejleszti a koncentrációt.

Minden gyermek valamiben különleges, valamilyen területen jelentősebb képességek jelennek meg benne, mint társaiban. Rendkívül fontos, hogy ez minél korábban meghatározásra és fejlesztésre kerüljön. Ha ezt még akkor feltárják, amikor még nem nyomja el a közösségi létforma és az egymáshoz hasonulás kényszere, akkor ebből olyan erős életterület fejleszthető ki, amely a későbbiek húzóterületévé és vezérterületévé válhat. Ehhez segédeszköz a pszichológia és az asztrológia, melyekkel szakképzett tanítók feltárhatják minden gyermek eredendő erősségét, valamint ezen terület fejlesztésének, erősítésének legjobb módját.

A tanulók iskolai életében mindennap helyet kell adni olyan tevékenységnek, amelyeket maguk választanak. A szakköri választékot a tanárok kedvenc időtöltései határozzák meg, de mindenképpen szükséges választási lehetőséget nyújtani fizikai aktivitás, művészeti alkotó tevékenység, természet-közeli aktivitás, elméleti kutatómunka között.

A szakkörök anyagaiból, fotóiból időszakonként kiállítások is rendezhetők.

2-3 havonta megrendezésre kerülhetnek olyan csoportos versenyek, amelyeken a tanulók osztályukkal vagy szakkörükkel valamilyen témára felkészülve mérik össze erejüket. A csoportos versenyek mindig növelik az összetartozás érzését és az együttműködés készségét.

A tehetség kibontakoztatásának lehetőségét kínálja az iskolai életről, a tanulókat érintő témákról írott és szerkesztett újság elindítása.

A buddhista szemléletű gyermek és ifjúságvédelem alapja az Angulimála szutta.

A Magasztos nem félt a leghírhedtebb gonosztevőhöz is úgy közelíteni, mint bármely embertársához, mivel őbenne is szánandó, szenvedő lényt látott. Buddha a rendőrhatóságot is meggyőzte arról, hogy Angulimálát nem legyőzni és megbüntetni kell, hanem el kell vezetni a megvilágosodáshoz. S a rablógyilkos a vallási közösség hűséges tagjává vált.

Iskolánk előzőekben kifejtett értékorientált szemlélete és a gyermekekhez való viszonyulásunk képezi az alapját a szocializációs és gyermekvédelmi feladatok megoldásának.

mai magyar iskolarendszer egyik legnagyobb baja a lexikális tudás hajszolása. Ez az oka annak, hogy oly sok tanulási kudarcnak kitett gyermek van az iskolákban.

A történelmi Buddhának ezzel szemben az volt a véleménye, hogy nem kell minden kérdésre tudni a választ, csak azokra a kérdésekre, amelyek segítenek a szenvedéstől való megszabadulásban. A Tant pedig tutajhoz hasonlította, mely csupán arra való, hogy átkeljünk vele a folyón, s utána már nem kell magunkkal cipelnünk a szárazföldi vándorlásunk során.

Ezért a Tejút Iskola szívesen segíti az oktatásirányításnak azt a törekvését, hogy a képességek kibontakoztatására helyezze a hangsúlyt a fölösleges bifláztatás helyett.

A felzárkóztatás tehát a számunkra a kiben-kiben ott rejlő képességek egyéni kibontakoztatását jelenti egyéni foglalkozással, s nem valamiféle általános tudásszint erőltetését.

Vivékánanda, a hindu pedagógus kertészhez hasonlította a pedagógus munkáját: a fa magától is nő, a kertésznek csupán a metszés, és a kíméletes növényvédelem a dolga. A fák pedig nem egyforma magasságra nőnek, és gyümölcseik is különbözőek.

A Tan Kapuja Buddhista Egyház létrejötte óta az ősi Karuná elvei szerint fordul a menekültek, a hajléktalanok, a romák felé. A tanulók között várhatóan lesznek szegénysorsú családok gyermekei, mivel sok ilyen család már megtapasztalta a hívek szolidaritásában rejlő erőt.

Vallásunk azonban pusztán a szenvedések egyik formájaként tekint a származásból adódó hátrányokra, s a szenvedés minden formáját meghaladhatónak tartja.

A hátrányos helyzetű és roma tanulók esetében az integrációt tartjuk célravezetőnek, ezért az együttnevelés módszerével oldjuk a szociális hátrányokat.

A buddhista pedagógia mindig egyénre szabott, hiszen a tudat és a szív fejlesztése minden embernél más szükségleteket jelent.

A kapott rossz osztályzat, főleg ha azt a gyerek úgy érzi, hogy igazságtalanul kapta, olyan tanártól, aki nem figyelt rá, a későbbi teljesítményére is rossz hatással lehet, és nem segíti képességei kibontakoztatását. Alapvető szempontnak kell lennie az iskolában, hogy a gyerekek teljesítményét ne csupán objektíven mérhető eredmények alapján, hanem igyekezetüket, szorgalmukat is igénybe véve értékeljék. A jó vagy rossz teljesítménynek számos oka lehet, beleértve az otthoni körülményeket, egyéni képességeiket, adottságaikat (például egy dundi gyerek a mászókötélen), tehetségüket, de figyelembe kell venni még talán a gyermek életében éppen megélhető erők konstellációját is. Mindez és még esetleg más szempontok alapján is úgy kell megítélni a teljesítményt, hogy az egyszerre legyen "testre szabott" és igazságos.

Ennek a szemléletnek a következtében az iskolában hatásosabbnak tűnne a számszerű osztályzatok nélküli írásos értékelés, amely mindig személyesebb és részletesebb, a tanulók számára jobban érthető. Szóbeli vagy írásos értékelésre viszont folyamatosan szükség van, hiszen ez fokozza a gyermekek biztonságérzését

Az iskola fent említett szemléletbeli különbségei és a tanároknak, nevelőknek tanulókhoz való buddhista szemléletű hozzáállása csak előzetes felkészülés és folyamatos esetmegbeszélő csoportok és továbbképzések útján érhető el.

Minden pedagógusnak - aki a Tejút módszert elsajátította és felvállalja - a saját életében és életvezetésében kell a módszer hatékonyságáról meggyőződnie, mert ez szolgáltatja az erkölcsi és lelki alapot ahhoz, hogy a gyerekeket ennek a módszernek az alapján nevelje. Ezért a módszer legfontosabb része a pedagógusképzés, s ez a későbbi általános iskola tantervében is szerepet fog játszani. A pedagógusnak szellemi és erkölcsi kötelessége, hogy általa megtapasztalt és teljes mélységében megélt és átlátott, mindennapjaiban alkalmazott tudást adjon át a rábízott fiataloknak. Ez a személyes megtapasztalás és alkalmazás az előfeltétele annak, hogy a módszer átadható legyen. Ennek következtében a pedagógusképzésnek folyamatosnak kell lenni, úgy is, hogy a már képzett pedagógusok továbbképzését biztosítani kell, s úgy is, hogy a már képzésben részesült pedagógusok - saját tapasztalásaik alapján - új pedagógusokat képeznek ki és vezetnek be a módszer sajátosságaiba.

Legfontosabb szempontja, hogy a tanárok saját tudatukat és személyiségüket fejlesszék. A fejlesztésnek a személyes meditációs és kontemplációs gyakorlatok mellett a másik formája a kiscsoportos esetmegbeszélés. A képzés során öt-tíz fős csoportokban beszélgetnek a hallgatók tanítási tapasztalataikról, felmerült problémáikról és annak buddhista szemléletű megoldási lehetőségeiről. Természetes, hogy a hallgatótársaktól is elvárás az együttérzés kinyilvánítása. A tanárok és nevelők minden szava és cselekedete példaértékű a tanulók számára, s emiatt óriási a munkatársak felelőssége abban, hogy milyen képet mutatnak magukról, milyen hozzáállást mutatnak egymásnak és a gyerekeknek.

Az iskolában dolgozó minden munkatárs számára szükséges a buddhista öt fogadalom betartása és egyre mélyebb tartalmának tisztázása. (Ezek: 1. Tartózkodás minden élet kioltásától. 2. Tartózkodás minden dolog elvételétől, amit nem adtak. 3. Tartózkodás a helytelen szexuális tevékenységtől. 4. Tartózkodás a tisztátalan beszédtől, hazugságoktól. 5. Tartózkodás minden olyan szer használatától, amely tudatállapot változást okoz. (Pl. drogok, dohányzás.)

Az esetmegbeszélések mély beszélgetésekre adnak lehetőséget egy-egy buddhista filozófiai szövegrészlet kapcsán, amely a tanári hivatással van kapcsolatban. Az esetmegbeszélő csoportok témája lehet még a harag, amelyet nagyon veszélyesnek tartanak a tanítás szempontjából. Ez persze nem jelenti azt, hogy a tanárok nem mutathatják ki érzelmeiket, vagy nem emelhetik fel a hangjukat, de ekkor is magas szinten kell hogy álljanak érzelmeik kontrollálása terén, és pozitív motiváció kell hogy a cselekedeteiket meghatározza és nem az érzelmek öntörvényű rombolása.

• Gyakorlati ismeretek

  • Meditációs tapasztalatok a buddhista alaptanítások megértésére, szeretet meditációs gyakorlatokkal. Pl. 1 hetes meditációs elvonulás
  
  
  
  • Testtudatossági gyakorlatok Pl. Qi-gong, tai-chi, jóga, masszázs, gyógynövény ismeret
  
  
  
  • Természet- és környezetvédelmi tudatosság kialakítása
  
  
  
  • Szakmai készségfejlesztő gyakorlatok Pl. kommunikációs gyakorlatok és önismeret, a nevelés etikai kérdései
  
  
  
  • Kiscsoportos esetmegbeszélés buddhista szemlélettel
  
  
  




• Elméleti ismeretek

  • Buddhista alaptanítások
  
  
  
  • Buddhista módszertani ismeretek
  
  
  
  • A régi magyar és az ősi keleti létszemléletek

    • - Az ősi létszemléletek elem- és embertana
    
    
    
    • - Archaikus magyar néprajz
    
    
    
    • - Az ősi világkép a mesék és mondák tükrében
    
    
    

  
  
  
  • Élettan és egészségtan

    • - Élettan, energiák, minőségek
    
    
    
    • - Energetikai anatómia, egészségtan
    
    
    
    • - Gyógynövény-energetika
    
    
    

  
  
  
  • Asztrológiai alapismeretek, karakterológia és praxeológia. Zenei gyakorlatok
  
  
  

A munkatársak számára is folyamatosan lehetőséget kell teremteni tudatuk fejlesztésére. Ennek érdekében szükséges időszakos hétvégi vagy hosszabb meditációs elvonulásokat szervezni, amelyek a tudat tisztítása mellett energetizáló jellegűek is és így megelőzik a kifáradást.

Az órákon és az iskola életében adódó problematikus helyzetek kiscsoportos megbeszélése. A buddhista szemléletű problémamegoldás segíti a tanárok esetleges nehézségeinek megoldását és a szükséges segítség módjának megtalálását.

Az azonos és kapcsolódó tanítási témaköröket tanító tanárok kiscsoportos megbeszélése a témák közös feldolgozása érdekében. Ezek a megbeszélések segítik, hogy a tanulók számára ismert fogalmak minden kapcsolódó területen használhatóvá váljanak, és hogy a közel azonos témakörök közel azonos időbeni feldolgozása váljon lehetővé a különböző tantárgyak keretében.

A gyermekek lelki és tudati fejlődésének buddhista szempontú megismerése és összevetése a nyugati fejlődés lélektannal. A tudat szerkezetének és működésének buddhista szemléletű megismerése és összevetése a nyugati rendszerekkel.

Az iskola egésze számára fontos "minőségbiztosítási" lépés lenne, ha félévente egy független, buddhista oktatásban jártas, lehetőség szerint szerzetes látogatná meg az iskolát és az órákat és véleményezné az ott folyó munkát.

• Buddhista és nem buddhista célcsoportokat egyaránt szükséges megkeresni és feltárni az igényeket. Így az is jósolhatóvá válik, hogy kb. hány fős iskola indításában érdemes gondolkodni. A kérdőíveket tanárokhoz is szükséges eljuttatni, ami által potenciális jelentkezők is várhatók.

• 2003-tól minden évben az óvoda és általános iskola elindulásáig az iskola és a szélesebb közönség számára szervezünk 2-3 hetes nyári tábort. A tábor kezdeti célja a buddhista iskola szemléletének megismertetése és a keleti módszerek gyakorlati alkalmazása a gyerekek körében.

  A tábor szellemi vezetője külföldi szerzetes, apáca lesz, aki rendelkezik tapasztalattal gyermekek vezetése terén. A napirend fontos részét képezi a tábornak, amely akkor sikeres, ha a gyerekek szinte teljes idejét kitölti.

  A gyerekek a szerzetes, apáca segítségével betekintést nyernek az alapvető buddhista ismeretekbe, fogadalmat tesznek naponta, meséket és történeteket hallgatnak a Buddha életéről és tanításairól, alapvető meditációs és kontemplációs tapasztalatokra tesznek szert. Ezek a járó és ülő meditáció formáira is vonatkoznak. A meditációs időtartam fokozatosan növekszik 5-20 percre. Megismerik az alapvető univerzális és emberi törvényszerűségeket, a cselekedeteik következményeire vonatkozó tanításokat. Rövid imákat és szövegeket tanulnak meg, amelyek segítik a meditációt és a helyes viselkedést. A gyermekek számára lehetőséget kell teremteni arra, hogy esetleges kérdéseikre választ kapjanak és a hallottakon elgondolkodjanak. Hasznos hetente kérdőívvel vagy írásos és szóbeli kérdésekkel felmérni a gyerekek tapasztalatait és a tanítás hatékonyságát.

  A tábor után személyes beszélgetésben lehet tájékozódni a gyerekek élményeiről és tapasztalataikról. Ezek a beszélgetések segítséget nyújtanak az iskola szervezésében és a gyakorlati kérdések eldöntésében is. (Tekintettel arra, hogy buddhista szellemű iskolánk kísérletnek bizonyul egy nyugati országban bevezetésre kerülő keleti szemlélet tekintetében.)

  Fontos részei a gyakorlásnak az étkezések, amelyek előtt szeretet imával köszönik meg a résztvevők az eléjük tálalt ételt és meditatív figyelemmel tanulnak meg enni.

  A szerzetes tanító munkája mellett a gyerekek számára délelőtt és délután különböző érdeklődésüknek megfelelő csoportokat tartunk.

  A foglalkozások a következők lesznek :

  Gyógynövény gyűjtés és felismerés, természet mélyebb meditatív megismerése, mozgás csoport (pl. butoh, Qi-gong, tai-chi, jóga gyakorlatok), egészséges táplálkozás és főzés alapjai, népmesei csoport, festőkör (pl. mandala festés), kézműves, agyagozó csoport stb. Ezek a foglalkozások jó lehetőséget jelentenek a tudatosság és az önkifejezés fejlesztésére.

  A gyerekek délelőtt és délután is választhatnának különböző csoportot, de azt végig kellene járniuk, vagy hetente lehetne újat választani.

  A foglalkozások jó lehetőséget adnak arra, hogy kiválasztódjanak az iskola leendő tanárai és kipróbálhassák magukat a módszerek és szemlélet tekintetében.

  A tábor szélesebb körben megismerteti a buddhista iskola beindításának tervét és közelebb hozza a szülői elképzeléseket is a szervezőkhöz. A leendő tanulók számára is betekintést mutat az iskola várható szellemiségébe, alapvető szemléleti és módszertani jellemzőibe.

  Az első buddhista gyerektábort 8-12 éves korú gyermekek számára rendezzük.

• Az új törvényi szabályozás lehetetlenné tette új iskolaépület kialakítását, ezért már meglévő iskolaépület megszerzésére kell törekedni. Ez bizonyosan átalakítási költséggel is jár.

• Erre a lépésre csak az után kerülhet sor, hogy nagyobb részleteiben kidolgozásra került az iskola képzési programja és a szükséges tanárok listája.

• Ha megfelelő számú és összetételű tanár gyűlt össze, el lehet indítani a min. 1 éves képzési programot. Előnyt élveznek azok a tanárok, akik a Tejút iskola képzését már elvégezték. A képzés intenzív, heti-kétheti rendszerességgel történik.

• Itt szükséges kiválasztani azokat a munkatársakat, akikkel az első évfolyam oktatása, nevelése elindul.

• Ebben a szakaszban a tanárok behatóan tanulmányozzák a képzési programot és az iskola speciális szemléletbeli és módszertani elemeit. Ekkor lehet meghirdetni a szülők számára is a jelentkezés lehetőségét, így számukra is lehetőséget kell teremteni arra, hogy minél pontosabb képet kapjanak arról, hogy mi is az iskola célja és feladata.

• Az együttműködés legfontosabb kritériuma, hogy a munkatársak képesek legyenek nyíltan kommunikálni és a hierarchikus tantestületi rendszer helyett tematikusan együttműködő kiscsoportos szerkezet alakuljon ki. A nyílt szemléletű, a gyerekek személyiségére koncentráló szemlélet akkor alakulhat ki, ha a tanárok egymással való kapcsolatukban is képesek ezt a szempontot érvényesíteni. A felkészülés ezen szakaszában tehát nem a képzési anyagra, hanem egymásra koncentrálnak. Kidolgozzák az iskola konkrét filozófiáját és kapcsolati stílusát.

• A felkészülésnek ez az utolsó mozzanata. Ekkor kerül sor a tanórai anyagok konkrét kidolgozására és a többi tantárggyal való egyeztetésére. Ekkor jöhet létre az egységes szemléletű oktatás és nevelés az iskolán belül. Ekkor nyílik lehetőség az iskola szemléletét és speciális jellegét meghatározó részletek kidolgozására is.

• Arra az esetre, ha új munkatársat vesz fel az iskola, ki kell dolgozni egy felkészülési tervet, amely biztosítja, hogy az új munkatárs képes lesz az iskola speciális igényeihez alkalmazkodni.