|
KAPCSOLÓDÓ
ÍRÁSOK
|
|
Altmann Andrea: Koncentráció
- moralitás - bölcsesség
(Egy buddhista kolostor képzési programja Myanmarban) "Sokkal fontosabb, hogy életed
értékes Myanmar (közismertebb, régi nevén Burma) a théraváda buddhizmus egyik hazája. Politikai helyzete sok évtizedig elszigetelte a látogatók elől, lehetőséget teremtve arra, hogy a tradicionális kolostori képzés fennmaradjon. A szülők gyermekeik számára legalább négyszer szükségesnek tartják a hosszabb idejű - minimum egy hónapos - kolostori képzést, mely időszakokban a fiúkból szerzetesek, a lányokból apácák válnak. A gyerekeket általában 8-10 éves korukban küldik először a kolostorba, másodszor 12 éves korukban, harmadszor 14-16 éves koruk körül kerülnek újabb képzésbe és 17-20 éves koruk körül ismét visszatérnek, hogy akár éveket is ott töltsenek. Sayadaw U Pandita szerzetes kolostora a fővárosban található, amelyhez 20 mérföldnyi távolságban egy erdei meditációs központ is tartozik. Évente egy hónapra, a tanítási szünetben 300 gyermek foglalja el a kolostort és az erdei meditációs központ területét, hogy a buddhizmus alaptanításainak megtapasztalása útján váljanak képessé tudatosabb, morálisabb viselkedésre. Ahogyan a vezető szerzetes fogalmaz, a buddhizmussal való megismerkedést minél korábbi életkorban kell kezdeni. Ahogyan az anya felelőssége kicsinyének megfelelő táplálása, hogy felnőtt korára egészséges legyen, ugyanúgy szükséges a bontakozó lelket és a tudatot is fejleszteni, hogy a gyerekek boldog, erkölcsileg és szociálisan fejlett felnőttekké váljanak. A buddhista tanok így olyan lelki "táplálékká" válnak, melyet a későbbiekben már sokkal nehezebb pótolni. A buddhizmus személyiségképe, pedagógiai célja "Dicsősége egyre nő
annak, aki fáradhatatlanul A buddhizmus a nyugati énközpontú, az én szerepét hangsúlyozó szemlélettel szemben tagadja az én létét. A múlt-jelen-jövő folyamatában átélt azonos én elképzelését csak a tudatlanság termékének tartja. A személyes én buddhista szempontból nem más, mint az aktuális testi és tudati folyamatok gyorsan váltakozó konstellációja. Olyan képződmény, mint a lenyűgöző szivárvány, amely önmagában és állandóságában nem létezik, csakis a víz-levegő-fény aktuális egymásrahatásaként. A testi és tudati folyamatok hihetetlen gyorsasággal megjelenő és elillanó működések, amelyek a testi szerveken keresztül jönnek létre külső és belső formák keltette inger hatására, válnak érzetté és kerülnek azonnal egy minősítő helyzetbe. Ennek révén válnak az érzetek kellemes, kellemetlen vagy semleges érzésekké, amelytől már csak egy lépés a gondolati koncepció kialakulása révén megjelenő elutasítás vagy éppen megszerzési vágy. A buddhizmus négy alapigazsága közül az első annak belátása, hogy minden élőlény léte szenvedéssel teli. Már a megszületésünk előtt kellemetlenségeknek vagyunk kitéve, nem beszélve a megszületés fájdalmáról, melyet az életünk során megjelenő igen változatos testi és lelki kínok követnek egészen a halálunk pillanatáig. Ezt az alapvető szenvedést próbáljuk megszüntetni vagy arról tudomást nem venni számunkra kellemes érzések hajszolásával. A második alapigazság a szenvedés okainak megértése. A szenvedés alapja egyrészt testünk anyagi felépítésének tökéletlensége, másrészt az az előbbiekben felvázolt folyamat, amely az állandó megszerzésen és elutasításon keresztül egy kielégíthetetlenségen alapuló kiszolgáltatottságot hoz létre. Tág értelemben ily módon akarunk folyamatosan megszerezni, elérni valamit, amit nem mindig lehet, illetve elkerülni azt, amit elutasítunk, de ami gyakran elkerülhetetlen. Ebben a folyamatos kiszolgáltatott bizonytalanságban védőbástyaként használjuk énünk illúzióját. A harmadik alapigazság elvezet a szenvedéstől való megszabadulás lehetőségéhez. Ennek módja a tudat magas szintű koncentráltságának elérésében található, amely gátat vet a vágyak és elutasítások keltette haragnak, a mohóságnak és egyéb káros tudatállapotok megjelenésének. A testi és lelki folyamatok keletkező és megszűnő jellegét megtapasztalva megérthető, hogy csak egy dolog állandó: a változás. Sem a testi érzetek, sem az érzések és gondolatok nem tartanak örökké. Az összes testi működés közül a gondolatok bírnak a legnagyobb erővel. Minden viselkedésnek és mozdulatnak a kiindulópontja a szándék. Még a látszólag automatikus cselekedeteket is ez vezérli. A gondolatok nagy mértékben hatnak a szándék létrejöttére. Különösen a múltra és jövőre vonatkozó gondolatok hathatnak károsan a cselekedetre, mert a cselekvő saját gondolatait összetévesztheti a realitással. Így az aktuális helyzet számára inadekvát reakció jöhet létre, mivel a cselekvő nem számol azzal, hogy gondolatait is a keletkezés és gyors változás ténye hatja át. A gondolatok is úgy jönnek-mennek, mint ahogyan az érzelmeink váltakoznak pillanatról pillanatra. Így nem csoda, ha az érzékszerveinken keresztül létrejövő és a tudatunk által megtámogatott koncepciók hatására olyan viselkedést nyújtunk, ami akár a környezetünkre, akár saját magunkra vagy mindkettőre is negatív, káros hatással lehet. Hogyan tudunk ebből a körforgásból kikecmeregni úgy, hogy a mindannyiunk által hőn áhítozott helyzetbe kerüljünk, azaz pozitív szándékunkkal összhangban ne ártsunk magunknak és másoknak, s így minél biztonságosabbak legyünk? Erre ad választ a negyedik buddhista alapigazság, amely a szenvedésektől való megszabadulás lehetőségét a magas szintű tudati koncentráltságon alapuló morális cselekedetekben látja. A moralitás ebben az esetben nem csupán az előírt viselkedésforma gondolati úton történő megértését és vakon, reflexszerűen való követését jelenti, hanem egy olyan belátás következménye, amely révén a tudat pillanatról pillanatra képes a szándékokat a cselekvés várható következményeivel összehangolni. Folyamatosan alkalmazkodik az adott pillanathoz és a helyzet összetevői számára megfelelő cselekedetet megmutatja. Ennek a megfelelő vagy etikus viselkedésnek az eléréséhez folyamatos ön-tisztításra van szükség. Ahogy a testünket tisztogatjuk nap mint nap a ránk rakódott szennyeződésektől, ugyanúgy kell beszédünket, cselekedeteinket, életformánkat folyamatosan megtisztítani a megfelelő erőfeszítés, tudatosság és koncentráltság segítségével. Ezen keresztül jutunk el a helyes gondolkodás és megértés képességéig. Így értünk el a buddhista pedagógia céljához, amely nem intellektuális, gondolati tudáson keresztül próbálja a gyerekek boldogságát megalapozni, hanem magas szintű tudatosságukon és személyes megtisztulásukon keresztül szabadítja ki őket a vágyak és indulatok körforgásából. Olyan módszert ad a gyermekek kezébe, amely révén mindennapi viselkedésüket aszerint képesek megvizsgálni, hogy a szándékuk, a cselekedet önmagukra és másokra ható következményei összehangoltan pozitív hatást váltsanak ki. Minden gondolatunk, cselekedetünk hat a jövőnkre. Éppen ezért minél hamarabb értjük meg a következmények elkerülhetetlen és súlyos jellegét, annál nagyobb lehetőséget kapunk a felelősségteljesebb életre. A korai képzés legfontosabb célja, hogy a gyerekek minél hamarabb megértve ezeket az alapelveket, lehetőséget kapjanak a negatív viselkedések megelőzésére és azok jövőjükre vonatkozó káros következményeinek az elkerülésére. Egymás és önmaguk számára biztonságossá válni. Ez az a nevelési cél, amely csak a szélsőséges indulatok, a kontrollálhatatlan mohóság és irigység, az önző vágyak leküzdése útján valósulhat meg. A kolostori képzés felépítése A szülők 9-19 éves gyermekeiket küldhetik az egyhónapos képzésre. A képzés bentlakásos. A gyermekek megszokott öltözéküket a szerzetesek és apácák által viselt ruhadarabokra cserélik, hajukat leborotválják. Ez az első valódi lemondási helyzet, amelynek szimbolikus tartalma a buddhista tanok felé fordulás és az egyéni különbségek eltüntetése révén a közös sors vállalása, az egyéni érdekek helyett. Napirend a kolostorban A napirend kialakítása döntő a képzés szempontjából. A gyerekek reggel 4 órakor kelnek. Rövid mosakodás után az összes gyermek (200-300 fő) a nagy előadóteremben gyűlik össze, ahol egy órán keresztül tanulják és ismételik azt az imát, ami az együttérzés felkeltésére irányul. Ezt követi a reggeli 5.30-kor. Az étkezések jelentik a képzés egyik legélvezetesebb részét. Az ételek ugyanis különösen finomak és változatosak. A kolostor vezetője nagy hangsúlyt fektet a bőséges táplálkozásra, mivel tudja, hogy a gyerekekre a nap nagy részében folyamatos testi és szellemi megterhelés vár. Az evések előtt mindig megemlítik az ételt felajánló nevét, akiért egy rövid imát mondanak a felnőttek és gyermekek. Ugyanígy köszönik meg a felszolgálóknak is munkájukat. Az evés után rövid takarítás következik. A gyerekek felosztják maguk között a ház körüli munkákat és csendben elvégzik azokat. Délelőtt 7 és 10 óra között csoportokban folyik az oktatás illetve ekkor kerül sor a meditációra, melynek időtartama a gyerekek életkorától függően 20-60 perc. A tanítás során sokszor hangosan szövegeket memorizálnak. Hetente több alkalommal reggel 7 órakor, külön csoportban a szerzetes fiúk és az apáca lányok az idősebb szerzetesekkel együtt koldulni mennek, hogy ily módon járuljanak hozzá a kolostor ételbeszerzéseihez. A séta során, mely közelítőleg 50 percig tart, csak mezítláb járhatnak, nem beszélhetnek és pénzt sem fogadhatnak el. A koldulás során nem nézhetnek az adományt nyújtóra, de mindig meg kell állniuk, ha valaki felajánlást akar adni. Megköszönniük az ételt nem szabad, valójában a felajánló hálás a lehetőségért, hogy adhatott. 10.30-kor sétálnak a gyerekek az étkezések színhelyére, ahol még a reggelinél is bőségesebb és változatosabb étel várja őket. Ennek egyik oka, hogy a Buddha eredeti tanításai szerint a szerzetesek délután már nem ehetnek. Másnap reggelig csak üdítő italokat fogyaszthatnak. Délben kezdődnek a tanítási foglalkozások. Délután az órákat egy újabb meditáció szakítja meg. Délután kapnak a gyerekek lehetőséget az egyéni tanulásra is. A napi program este 9-ig tart, amikor mindegyikük aludni tér. A programok egész napos elfoglaltságot jelentenek a gyerekek számára, így gyakorlatilag nincs szabad idejük. Feladat nélküli, szabadon sétáló gyereket az erdőben vagy a kolostor területén nem lehet látni. Az elméleti képzés tananyaga a kolostorban "Akinek elméjét nem
gyengíti érzékiség, akinek A képzés első mozzanata, hogy a gyermekek a kolostorba érkezésük után tíz fogadalmat tesznek, melynek betartását szigorúan megkövetelik a szerzetesek. Ezek a legsúlyosabbtól kezdve a következők: 1. Tartózkodás bármilyen
élőlény megölésétől. 2. Tartózkodás a lopástól. 3. Tartózkodás mindenféle szexuális tevékenységtől. 4. Tartózkodás hazugságok mondásától. (Szigorúan értelmezve a gyerekeknek
minden olyan dolog kimondásától 5. Tartózkodás alkoholok
és kábítószerek használatától és minden olyan 6. Tartózkodás a délutáni evéstől. 7. Tartózkodás a táncolástól, énekléstől, zenéléstől, mulatozástól, szépítőszerektől, parfümöktől. 8. Tartózkodás a túlságosan
magas és kényelmes ágyban való alvástól. 9. Együttérzést mutatni minden élőlény iránt. 10. Tartózkodás a pénz, arany
és ezüst tárgyak érintésétől, elfogadásától A tanítási órák négy életkori csoportban zajlanak. A hónap végére négy vizsgán kell a gyermekeknek átesniük, amiről bizonyítványt kapnak. Ez a bizonyítvány a feltétele a következő szintre kerülésnek. A képzés négy szintű, azaz a teljes képzési program négy hónapból áll. Az első két szint képzési programját a közös memorizálásokon keresztüli tudás megszerzése hatja át. A szószerinti tanulási anyag mellett a meséket és a Buddha életének történeteit hívják segítségül a megtanult anyag megértéséhez. A második két szint tananyaga már egy tankönyvi anyag megértésen alapuló elsajátítása, amely során a kérdések és következtetések jutnak nagy szerephez a feldolgozás során. A tankönyvben példák és történetek segítik a megértést, kiemelések nyújtják a lényeget. A gyermekek számára a tanárok világossá teszik, hogy nem azért kell betartani a szabályokban foglaltakat, mert a tanárok megbüntetik a gyerekeket (erre amúgy is nagyon ritkán kerül sor), hanem a viselkedés önmagában hordozza negatív következményeit. E tanulmány szűkös keretei miatt nincs lehetőség az összes szabály megszegésével járó következmények taglalására, mégis nézzünk meg néhány példát. Így az a személy, aki elvette egy élőlény életét, ezekkel a következményekkel kerül szembe: fizikai károsodás, amely az érzékszerveket érinti, betegségek kialakulása, erőtlenség, hatékonyság hiánya, veszélyes helyzetekben pánik-állapot létrejötte, öngyilkosság, gyilkosság áldozatává válás, elmagányosodás, rövid élet. Aki a lopás vétségét követi el, a következőkkel számolhat: elszegényedés, szenvedések, éhezés, kielégületlenség, tulajdon elvesztése a vállalkozás vezetésére való alkalmatlanság miatt, szerencsétlenség, amely a betöréseket, környezeti katasztrófákat is magába foglalja. A hazugságok a következőket vonják maguk után: beszédszervi rendellenességek, egyenetlen fogazat, kellemetlen szájszag, száraz bőr, érzékszervi problémák (gyengénlátás, nagyothallás), deformitások a testen, másokra való hatás képtelensége, durva beszéd, kiszámíthatatlan viselkedés. Ezzel együtt a hazugságokat mondó ember nem kerül magas pozícióba vagy magas társadalmi státuszba. A következmények - összhangban a buddhizmus elveivel - természetesen nem csak a közeli jövőnkre hatnak, hanem a következő életekre is befolyást gyakorolnak. Az első öt szabály megszegése esetén a tanulónak le kell vetnie a szerzetesi ruhát és távoznia kell a képzésről. De ez nem jelenti azt, hogy nem térhet vissza a későbbiekben. A második öt szabály megszegése esetén büntetésben részesítik a tanulót, amelyek között a vízhordás, takarítás, söprés a legjellemzőbb. Mint az előzőekben említésre került, a magasabb csoportokban a tanítás alapanyagát egy tankönyv adja, melynek címe: Abhidhamma [3] a mindennapi életben. A tankönyv tudományos részletességgel veszi végig tudatunk felépítését és jellemzőit, a tudatállapotokat - beleértve a káros tudatállapotokat is -, a hasznos viselkedésformákat, az élet célját és a létezés törvényét, a halál természetét és az újjászületés jellemzőit. A könyv végén megismerhetik a tanulók a létezés Buddha által leírt 31 szféráját, a föld keletkezésnek és elmúlásának történetét. A könyv mindezen túl megannyi részlettel rendelkezik a fiatalokat érintő kérdésekről, mint a táplálkozás értelme és helyes módja, a házasság jelentősége, a szégyenérzet hasznos és káros válfajai. A könyv hosszasan részletezi az érzések világát, helyes értelmezésüket. A tanulók a tananyagokból hetente írásbeli vizsgát tesznek, kérdések megválaszolása útján. Gyakorlati képzés A koncentráció fejlesztése meditáció és kontempláció segítségével Elérkeztünk a buddhizmus módszeréhez, amelyet az egyetlen és nélkülözhetetlen eszköznek tartanak a tudat erősítése, tisztítása és végső soron a megvilágosodás felé vezető úton. A napirendből kiderül, hogy már az első csoporttól kezdve naponta két alkalmat teremtenek a tanárok a nyugodt meditációs gyakorlásra. A világon ismert sokféle meditációs módszerek közül Myanmarban a szatipatthána vipasszana meditációt gyakorolják eredeti formájában a történelmi Buddha tanításai szerint. A szatipatthána szó jelentése: a megfigyelt tárgy közeli, stabil, rendíthetetlen tudatában lenni. A vipasszana szó jelentése: keresztül nézni, áthatolni a különböző tudati és fizikai változásokon. A meditáció során a tudat egy meghatározott tárgyra irányul és a csapongó gondolatokat nem engedi felbukkanni. A meditáció révén az intellektuális képességek kiterjednek és a tudás ereje oly módon növekszik, hogy megjelenik a dolgok valódi természete. A koncentráció ilyen módon való fejlesztése természetesen a tanulási képességeket is megsokszorozza, valamint a gyerekek az átélt élmények nagyobb fokú tudatosítására válnak képessé. Ahogy a szerzetesek fogalmaznak, az a tanuló, akinek figyelme gyenge, egy lyukas edényhez hasonlatos, mivel bármennyi vizet töltenek bele, az mindig kifolyik belőle. Ugyanígy csak a helyes koncentráltság segítségével tarthatók meg a kívánt ismeretek. A kontempláció a meditáció magasabb szintjét jelenti, amikor a figyelem már olyan mértékben fejlett, hogy a gyakorló számára megnyílnak az intuíció csatornái. A tudat, a gondolatok olyan tiszta állapotba kerülnek, mint egy ragyogóan áttetsző tükör. Ezúton a dolgok felszíni jellemzőin túl a lényegi tulajdonságok megismerésére nyílik lehetőség. Ily módon a gyerekek számára lehetővé válik a káros cselekedetek hátrányainak és a hasznos cselekedetek előnyeinek felismerése. A fenti meditáció két alkalmazott fajtája az ülő és járó meditáció. A tanulókat mindkét esetben megtanítják a helyes gyakorlás módjára. A járó meditációt a gyerekek minden közlekedéskor végzik. Lényege, hogy a mozgásukat teljesen lelassítják, a szemüket a földre szegezik, így nem néznek körül, csak a saját testükre figyelnek. Ebben az esetben a tudatosság és koncentráció fő tárgya a láb és a test mozgása. Közelebbről, az emelkedő és mozduló majd földet érő lábfej és talp. A lépés mozdulatsorának részletesebb feltárásához a mozgás teljes lelassítása szükséges. A módszer hatására a gyerekek sokkal tudatosabban mozdulnak, mozgásuk a koncentráció fejlődésével összerendezettebbé válik, az állóképességük megnő. A járó meditáció fejlettebb szinten kiterjed a járás közben végzett munkák koncentrált megfigyelésére is, így pl. a söprésre, takarításra. Ekkor a gyerekek a lassú mozgás során szemlélik kezük, testük mozgását, csak arra koncentrálnak, hogy a testük hogyan működik a munka során. Természetesen ez csak akkor lehetséges, ha nem lépnek kommunikációba a többiekkel, hanem teljesen csendben, csak magukra figyelve szemlélődnek. A gyakorlat fejlődésével a gyerekek eljutnak arra a koncentráltsági szintre, hogy saját cselekedeteik előtt megjelenő szándékaikat is mérlegelni tudják, hiszen a lelassult mozgás lehetőséget nyújt ennek felismerésére is. A szándékok mérlegelése és ellenőrzése a gyerekeket magabiztossá teszi és kiszolgáltatottság-érzésüket csökkenti, hiszen átélik saját tudatosságukat és döntési lehetőségeiket. A mozgási ügyességük fejlődése a koncentráltságon keresztül, a saját testük feletti kontroll érzését nyújtja, amely nagy örömérzéssel jár együtt. Az ülőmeditáció alatt a gyerekek csukott szemmel mozdulatlanul ülnek, és befelé figyelnek. A megfigyelés tárgya a saját hasi mozgásuk a légzés hatására, illetve az érzékszerveken keresztül beérkező ingerek. A megfigyelést folyamatosan tudatosítják a gyerekek a belső jelzéssel. Ennek során magukban megjegyzik, hogy éppen emelkedik vagy süllyed a hasuk, hallanak vagy éreznek, milyen fájdalmaik jelentkeznek. A hasi mozgás nyomon követésével egyrészt gyorsan fejlődik koncentráltságuk, másrészt ismereteket szereznek a testi működéseikről, a változások természetéről. Az ülőmeditáció fejlődésével a következő jelenségek megfigyelésére nyílik lehetőség: - a be- ás kilégzés megfigyelésével a külvilág és a test egymásrahatásának, egységének átélése, - testi folyamatok kialakulása és egymástól való függése, - az érzések természete, változásuk jellege, - a gondolatok természete és változó jellege, - a fájdalom természete, keletkezése, elmúlása, - a testi adottságok változó és tökéletlen jellege (kontempláció a hajon, bőrön, a testi jellemzőkön és az öregedés folyamatának visszafordíthatatlanságán), - a halál elkerülhetetlensége, amely a tárgyi környezetről és a saját testi és anyagi tulajdonokról való lemondást követel. A kolostori tanárokról "A katona a harcmezőn
a feljebbjárója utasításait kell, A tanárok kizárólag olyan személyek lehetnek, akik szerzetesek vagy apácák, illetve korábban hosszabb ideig éltek fogadalom alatt. A tudáson túl azonban még fontosabb szempont a sokéves meditációs tapasztalat és a viselkedési tudatosság. Mint az előzőekben már kitértem rá, a meditáció magasabb szintjén a logikus gondolkodás mellett az intuitív tudásnak jut nagyobb szerep, amely elengedhetetlen a gyerekekkel való egyéni bánásmód kialakításánál. Így képesek a tanárok ugyanazon vétség elkövetésénél mérlegelni, hogy az adott gyerek számára melyik reakció lenne a legmegfelelőbb. Mivel csak egy-egy hónapot töltenek a gyerekekkel, így nincs arra idő, hogy mindenkit mélyebben megismerjenek. Az intuitív képességüket és a meditációs gyakorlatukat azonban nap mint nap tudják a különböző helyzetekben használni. Bölcsességük és tudati kontrolljuk olyan magas szintű, hogy sokszor szavak nélkül is tudnak a gyerekekre hatni. Természetesen a gyerekeket megtanítják arra, hogy nagyfokú tiszteletet mutassanak a tanárok iránt, de a kényszerítésnek itt nincs értelme, a gyerekek nagyon is jól érzik, hogy adott tanár milyen mély szinten képes őket megérteni. A tanárok nagy gondot fordítanak arra, hogy következetesen határozzák meg az elvárásokat és következetesen viselkedjenek. Ez valódi biztonságot nyújt a gyerekek számára. A tanárok személyes énjüket amúgy is háttérbe szorították a szerzetesi élet választásával, így a mindennapokban sem mutatják a gyerekeknek szeszélyeiket, gyengeségeiket, és személyes vágyaikat sem. Az indulati kontrolljuk olyan magas szintű, hogy amikor egy gyermek helytelen magatartására mutatnak rá - úgy is fogalmazhatnék, hogy leszidnak valakit - ebből a mérhetetlen szeretet és elfogadás árad. Már túljutottak azon, hogy a gyermekek magatartási zavarait saját, személyes sérelmüknek fogják fel. A saját koncentráltságuk képessé teszi őket arra, hogy saját maguk és a környezetük számára - az előzőekben már említett módon - biztonságosan tudjanak viselkedni és tanítani. A tanulókról Kérdőíves vizsgálat a myanmari gyerekek körében [5] A gyerekek a belső, személyes biztonságot - mint említettük - egyrészt a helyes és helytelen viselkedés megkülönböztetésének képességén keresztül nyerik. Másrészt a meditációs gyakorlatok által szerzett tudatosságon keresztül képessé válnak a cselekvéses döntésekre is. A külső biztonságot a szeretetteli és biztonságosan nevelni képes tanárok nyújtják. Így nem csoda, hogy a tanulók a képzés ideje alatt nap mint nap boldogabbak és a képzés iránti igény évről évre nő. Milyenek is azok a gyermekek, akik ebben a buddhista országban nevelkednek? Írásos kérdőív segítségével megkérdeztünk ötven, 10-14 éves gyermeket. A teljes körű kiértékelés igénye nélkül szeretnék bemutatni néhány összefüggést a képzés és a gyermekek gondolkodása között. Mindenek előtt fontos tudni, hogy Myanmarban a mai napig katonai diktatúra az államforma. A kormány ugyanakkor nagy erőkkel támogatja a buddhizmus fennmaradását és terjedését. Történelmük utolsó évszázadát az angol gyarmatosítás, majd a japánok hatalomátvétele jellemezte. Az angol kolonizációból 1948-ban szabadultak fel, azóta független ország Myanmar. Még a függetlenség előestéjén, 1947-ben ellenfele brutálisan meggyilkolta a szabadságot kivívó generálist, Aung Sant, akit azóta is a legnagyobb nemzeti hősként tisztelnek. Ezek után érthető, hogy a válaszoló gyerekek egyharmada választotta a megölt generálist a világ legjobb emberének. Ôt követi a történelmi Buddha, akit a gyerekek egynegyede tart a legjobbnak. A gyerekek válaszaira az összes kérdés esetében jellemző az elvont filozófiai, morális jellegű válaszok nagy aránya. Így az első kérdésre adott válaszok között is akadt olyan, aki a legjobb embernek azt tartja, akinek szíve nemes, életét másokért áldozza fel, vagy aki tiszteli és meghajol Buddha tanai előtt. Ha a képzés célját nézzük, ami a megvilágosodás felé vezető út megismerése és elfogadása, akkor nem csoda, hogy a gyerekek a megvilágosodott személyt tartják a legjobbnak. A legrosszabb ember a megkérdezett gyerekek egynegyedének körében a fent említett Aung San generális gyilkosa. Már második leggyakrabban említett válasz azonban a buddhizmus tanításaival egybecsengően a rosszat cselekvő ember. Jellegzetes válasz még a csábítások, kísértések megtestesítője: Mára, illetve a hatalmat átvevő japánok. Az egyik válasz szerint az a legrosszabb ember, aki nem érez alázatot, nem tiszteli az idősebb embereket, nem képes a jóságra és kedvességre. Nem meglepő, hogy a példakép-választásnál a gyerekek több, mint egynegyede választotta Aung San generálist. Nagy arányú a doktorokhoz és a színészekhez való hasonlóság vágya is. Meglepő viszont, hogy csak egy gyermek választotta Buddhát példaképének, és egy-egy a tanárát és egy szerzetest. A gyerekek félelmeinek középpontjában a szellemek, vadállatok, kígyók, tigrisek, disznók állnak; a megkérdezettek fele választotta ezeket félelme tárgyának. Leginkább azért félnek tőlük, mert fizikai sérülést, halált okozhatnak. Emellett megjelennek a tanítások hatásai is, többen félnek az alacsonyabb létszféráktól, (jegyezzük meg, ezek is hemzsegnek a szellemektől, pokollakóktól). Egy gyermek félelmeinek középpontjában az a személy áll, aki nem ismeri a Buddha tanításait, nem fogadja el a társak segítségét, s így veszélyes másokra nézve. Egy másik gyermek szerint attól az embertől kell félni, akinek gyenge a tudata. A jövőbeli foglalkozás kiválasztása esetében egyértelműen a doktori pálya dominál. A gyerekek mintegy fele választotta ezt céljának. Öten említettek a vallásgyakorlással összefüggő munkavégzést, ketten pedig szerzetesek lennének. Meglepő, hogy csak ketten lennének tanárok. Vonzó pálya a katonai, a mérnöki és a hivatalnoki állás is. A kedvenc időtöltések között nagy arányban találunk az etikus viselkedéssel és a buddhista tanításokkal összefüggő válaszokat. A gyerekek több, mint kétharmada gondol mások segítésére a saját szórakozása helyett. Így többen említették a jó cselekedeteket, a meditációt, a buddhista szövegek olvasását és általában a tanulást, a gyógyító tevékenységet, a takarítást és a szülőkről való gondoskodást. Ugyanígy említettek felajánlásokat, a vallásos munkát és a Buddha szobor előtti vizes edények újratöltését. A válaszok kevesebb, mint egy negyede említ szórakozással kapcsolatos tevékenységet, mint a fürdés, szövés, lovagolás, gitározás. S hogy mi teszi boldoggá a gyerekeket? A gyerekek több mint egynegyedének a Buddha tanításainak olvasása, meghallgatása, a meditálás, a vallásos tevékenységek és a szerzetesi élet okoz örömet. Másik egynegyedének az iskola, a tanulás jelent örömforrást. Csak hét gyerek tett említést játékokról, focizásról, úszásról. Kettő gyereket a szerencsejáték, míg másokat a szülők, a család boldogít. Ketten említették, hogy a saját tudatuk és szívük teszi őket boldoggá. A világ legrosszabb dolgai között a helytelen cselekedetek és a kábítószer áll a fő helyen. Mindkettő elleni küzdelem része a kolostori fogadalomnak. Emellett többen említik a fogadalmakkal összhangban a gyilkosságot, az erkölcstelen viselkedést, a szülőkkel szembeni engedetlenséget, a hazugságot, a lopást, alkoholt és a pletykát. Itt már csak négyen említik a szellemeket és a vadállatokat. Viszont ismét feltűnik a politika, az angolokkal és a japánokkal szembeni ellenérzések. Egy gyermek említette a háborút, mint a legrosszabb dolgot a világon. A gyerekek mintegy felének a legnagyobb értéket a Buddha tanításai, a szerzetesi szabályzat és a törvények, a tudatosság, a felajánlások és a bölcsesség jelentik. Többen említik az életet, emberi lényeket, a munkát, szülőket, a függetlenséget, mint legfontosabb értéket a világon. Csupán kilenc gyerek említ anyagi javakat, mint a rubinok, gyöngyök, drágakő és ékszerek, arany, ruhák. Csak egy gyerek említi a pénzt, mint legfőbb értéket. A változtatási igények legtöbbje nagyarányú, országos vagy a világ szintjén mozog. Többségük pagodát (buddhista templom, szent hely) építene. Néhányan az embereket tennék jobbá. Mások az egész világ helyzetén javítanának, a szegény országokat gazdaggá tennék, biztonságot, békét teremtenének, a háborús helyeken. Ketten a rossz cselekedeteket akarják lerombolni, míg mások ugyanezt tennék a kábítószergyártó üzemekkel. Helyette gyógyszergyárakat építenének. Egy gyermek segítene az embereknek, hogy morálisan és koncentráltan tudjanak élni. Fontos igény a szegények és gazdagok közötti ellentét kiegyenlítése, a hazaszeretet kialakítása, a helytelen hitben való megváltozás (pl. ne higgyenek a kommunizmusban!). Csak három gyermek említette saját vágyának elérését, így egyikőjük rubint akar szerezni, a másik színésszé válni, a harmadik külföldre utazna. S végül mit tennének a myanmari gyerekek, ha sok pénzük lenne? A gyermekek háromnegyed része azonnal lemondana a pénzről mások javára. A legtöbben pagodákat építenének és újítanának fel, felajánlanák a pénzt a kolostoroknak, a szegényeket támogatnák. Mások a hazának építenének gyógyszergyárat, utakat, hidakat, az utazók számára menedéket, vagy a közbiztonságot fejlesztenék. Többen saját képzésükre fordítanák a pénzt, doktorrá, ápolóvá, mérnökké szeretnének válni. Az összes válaszoló gyerek közül csak négy említett anyagi javakat, amelyeket megvásárolna magának. A válaszok szerint ruhát, papucsot, TV-t és egy üzletet vásárolnának, ha sok pénzük lenne. A válaszokon végigtekintve egyértelműen kiderül, hogy a Buddha tanításai, a koncentráció és a moralitás áthatja a gyerekek válaszait. Néha meglepő, hogy életkorukhoz képest milyen filozófiai mélységeket érintenek. A válaszokból az is kiderül, hogy nem elsősorban a történelmi Buddha személye, mint tekintélyszemély miatt tartják fontosnak a morális életvitelt. Példaképük sem a személyesen megjelenő Buddha, erre a célra megfelelőbb nemzeti hősük. S hogy a tanításokat nyújtó személyekhez sem ragaszkodnak, azt bizonyítja az, hogy elenyésző azoknak a gyerekeknek a száma, akik a szerzetesi vagy tanári pályát kívánnák követni. Ám válaszaikban, ahol lehetőségük lenne egyéni vágyaik, akaratuk megmutatására, meglepő módon szerényen mondanak le mások javára, vagy veszik számba a várható következményeket. Az anyagi javakhoz való ragaszkodás teljesen háttérbe szorul az emberi kapcsolatok igénye mögött. A válaszok azt mutatják, a tudatosság és a helyes cselekedetek valóban a bölcsesség hordozói. Felhasznált irodalom Abhidamma in Daily Life, Myanmar,
1995 JEGYZETEK [1] Dhammapada: Az erény
útja. Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 1994. 23. o.
 |