lsd. gyermekfalu htm

A négy nemes igazság és Buddha "Nemes Nyolcrétű Ösvénye", amit "középútnak" is neveznek a következő nyolc elemből tevődik össze:

• megfelelő szemlélet, vagy megértés,
• megfelelő gondolkodás, vagy cél,
• megfelelő beszéd,
• megfelelő cselekvés,
• megfelelő életvitel,
• megfelelő törekvés,
• megfelelő éberség,
• megfelelő összpontosítás.

Az erős éberség bármely pillanatában, a tudatban nyolcból öt elem életre kel. Jelen van a megfelelő törekvés, a megfelelő éberség, az egyhegyűség, vagy más szóval összeszedettség, a megfelelő cél, és amint bepillantást kezdünk nyerni a jelenségek valódi természetébe, megjelenik a megfelelő szemlélet is. A pillanatban, mikor a nyolcrétű ösvény ezen öt eleme jelen van, a tudat teljesen mentes bármiféle szennyeződéstől. Amint ezt a megtisztított tudatosságot felhasználjuk arra, hogy átjárja a történő dolgok valódi természetét, megszabadulunk a "magam" képzetétől illetve tévképzetétől, csupán a keletkező és megszűnő jelenségeket látjuk.

Amikor így, nem a fogalmi gondolkodáshoz kötött tudatunkkal nyerünk bepillantást az ok-okozat működésébe, elménk és az anyag kapcsolatába, felszabadítjuk magunkat a jelenségekről alkotott tévképzeteink alól. Látva, hogy a tudatunkban felmerülő minden tárgy egyetlen másodpercig van jelen, megszabadítjuk magunkat az állandóság, a folyamatosság képzetétől. Amint megértjük a múlandóságot és annak mélyben húzódó elégtelenségét, megszabadulunk az elképzeléstől, hogy testünk és elménk nem szenved. A személyiségnélküliség közvetlen meglátása így szabadít meg bennünket a büszkeségtől és az önhittségtől épp úgy, mint attól a tévhittől, hogy létezik egy állandó én, s így megszabadulunk a sóvárgástól. Az elme e három állapotát - az önhittséget, a rossz elképzelést és a sóvárgást - nevezzük "állandósító dhammáknak". Ők segítenek állandósítani létezésünket a számszárában, a vágyakozás és szenvedés létkörében, ami a végső valóság tudomásul nem vételének következménye.

• Tágabb összefüggések felismerése
• Biztonságosság
• Jó karma teremtés
• Nem ártás elve, együttérzés fejlesztése

Tanóra szervezés- terem, padok, életkor és tantárgyak, epocha

Iskolaépület, tanárik

Köpeny, tanárok és tanulók

Tanórai és tanórán kívüli buddhista gyakorlatok

Értékelés

Jutalmazás, büntetés

Team-munka (mozaik módszer)

Vita megalapozása

Mottó, logó, Rövid bemutatkozó szöveg a szülőknek és a gyerekeknek

Otthoni feladat:

Milyen értékek fontosak a számomra, mint buddhista tanár?

• Test és tudat egyidejű és kiegyensúlyozott fejlesztése
• Erkölcsi elvek gyakorlása
• Közösségi nevelés, közvetlen és tágabb környezet, mi tudat
• Közvetlen tapasztalatszerzés és cselekvő ismeretszerzés
• Nem tananyag centrikusság és teljesítmény orientáltság, hanem együttműködés
• Aktív meditáció, tudatosság az élet minden terén
• Felelősség vállalás
• Környezeti tudatosság és környezetnevelés
• Változáshoz való alkalmazkodás
• Önismeret és önfejlesztés
• Példamutatás, hitelesség- érzelmi és cselekvésbeli kontroll- 5 fogadalom
• Egymás és önmaguk számára biztonságossá válni

A természetben való tanuláshoz négyszintű belső változás előmozdítása szükséges. E folyamat első szintje a gyermekek lelkesedésének felkeltése. Ekkor a játékosságon keresztül a gyermekek energiáinak áramlására kerül a hangsúly, amely közelségérzést teremt egymás között. Ez alapozza meg az értelmes tapasztalatszerzés érzelmi hátterét.

A gyermekek a játékos bevonódáson keresztül kerülnek a második szintre, amely a figyelem összpontosítása. Ahogyan a buddhizmus gondolataiból kiderült, a figyelemnek különös jelentősége van a megismerés és a mélyebb tudásszerzés szempontjából. Minden személyes kapcsolat alapja is a figyelem. Az első szinten kialakított energia segíti a ráhangolódást és a befogadást, amely a tudat lecsendesítését igényli. Erre nagyon alkalmas játék például a hangok gyűjtése, amikor mindenki keres egy nyugodt helyet, és ott néhány percig figyeli a természet neszeit.

A harmadik szinten történik a közvetlen tapasztalatszerzés. Ez olyan közeli élményt jelent az élőlényekkel, amely az érzékelés megszokott szintjeinél mélyebb kapcsolatot feltételez a természettel. Itt már az érzékszervek és a képzelet kiterjesztésének lehetünk részesei. Mozgáson keresztül is lehetővé válik a növények, állatok belső átélése. Az intuitív megismerésen keresztül fejlődik a beleérző képesség.

A negyedik szinten az átélt meghitt élmények megosztására kerül sor. A kölcsönösségérzés tovább növekszik, hiszen a gyermekek átélik, hogy vissza tudják adni egymásnak a magukba szívott csodát. Ezen a szinten a gyermekek tudása elmélyül, és érzelmileg megnyílnak egymás és a természet kincsei iránt.

A tudás elmélyítésének különböző szakaszai, amely elősegíti, hogy az ismeret belsővé váljon. A folyamatot szinte minden tantárgy esetében lehet alkalmazni.

A tibeti szövegek szerint a megértésnek különböző fokozatai, szintjei vannak. A megértés első szintje a tananyag meghallgatása. Az a fajta megértés, amit az ember úgy szerez, hogy olvas vagy pedig eljár az órákra és meghallgatja a tanítót. Ez csak az első, általános szintje a megértésnek. Az előadások meghallgatásával a megértés alapszintje jön létre, és ezt használja fel később, amikor maga, otthon tanulmányozza a szövegeket. Nagyon fontos, hogy az ember ne csak olvassa a szövegeket, hanem hallja is azokat a tanítótól, mert akkor jobban megérti, mintha maga olvasná.

A megértés második szintje a gondolkodás, ugyanis a buddhista filozófia nem elégszik meg azzal, hogy a tanuló egyszerűen elfogadjon valamilyen magyarázatot. Nem elég pusztán elhinni valaki másnak azt, amit mondott, tehát mondjuk a Buddhának vagy más tanítónak, hanem arról személyesen meg kell győződni, és ennek érdekében logikai módszerekkel, érveléssel ki kell elemezni, végére kell járni a dolognak. Ezért elvárják, hogy az ember gondolkodjon, így az órák közben fel kell tenni a tanárnak kérdéseket.Az órákon a gondolkodásra serkentésnek az az egyik módszere, hogy vitákat tartanak a tanárok és a diákok között. Ez a módszer a megértést segíti. Nagyon nyitott légkörűvé válnak a tanórák, ugyanis arra van szükség, hogy nyitott tudattal történjen a befogadás. Ha éppen nincs semmiféle kérdés, a tanár folyamatosan magyaráz, de ha bármilyen kétség felmerül valakiben, akkor azt megkérdezi, és arról vitáznak. Az is előfordul, hogy a tanár visszakérdez. A buddhizmusnak éppen az a különlegessége, hogy nem szab határokat, hanem teljesen szabadon lehet kérdést felvetni bármilyen problémával kapcsolatban.

A tanuló önmaga megvizsgálja és elemzi mindazt, amit megtanult vagy hallott. Ennek az a következménye, hogy rengeteg kétség, megoldandó probléma merül fel. Az a kérdés, hogyan lehet ezeket feloldani, hogyan lehet a kétségekre választ találni. A kétségek természetszerűleg merülnek fel, az ember természetéből fakadnak. Többféleképpen lehet ezeket a kétségeket megszüntetni. Az egyik módszer az, hogy az órákon kérdéseket fogalmaznak meg. A második az, hogy mindennap tartanak vitaköröket. A harmadik módszert úgy hívják, hogy analitikus meditáció. Ez azt jelenti, hogy az ember önmaga próbálja a kétségeit eloszlatni, a kérdéseire választ kapni. Újra és újra elgondolkodik a kérdéseken és hozzáolvas, vagy pedig ugyanazt a szöveget újra és újra elolvassa, és így próbálja megtalálni a választ.

A második szinten, a gondolkodás szintjén, a tanuló rengeteg új meglátásra tesz szert, egy csomó minden felgyülemlik benne, de ez még mindig nem elég, mert ahhoz, hogy a tudása igazán megszilárduljon, ahhoz összpontosítani is kell, ezért a harmadik szintet is gyakorolni kell. Ez az ún. összpontosító meditáció. Ez a meditációs fajta a koncentrációt segíti, és ez azért fontos, mert hogyha jó az összpontosító képesség, akkor a bölcsesség is fejlődik.

Ez azonban még mindig nem elég, mert ha meg is van az emberben az összpontosítás és a bölcsesség képessége, még mindig nem biztos, hogy jó úton halad. Ennek elérése érdekében, ki kell egészíteni a gyakorlást bizonyos erkölcsi, etikai jellegű gyakorlatokkal, amit a buddhizmusban úgy fejeznek ki, hogy erényeket kell gyakorolni. Csak az erénygyakorlás szavatolja azt, hogy az embernek a megértése fejlődjék. A hat páramita közül az első négynek a gyakorlása jó lehetőséget nyújt, melyek az adakozás; az önfegyelem, tehát az erkölcsi szabályoknak a betartása; a türelem, tehát a nehézségek elviselése és a kitartás, tehát az erőfeszítésnek a gyakorlása. Csak ezeknek a végzése garantálja azt, hogy az embernél a megértés és az összpontosítás helyes úton halad.

A változáshoz a legfontosabb a kitartás. Az eredmény attól függ, hogy az ember mennyi erőt fektet be. Ha valaki butának érzi magát, azon lehet változtatni. Nem várhatjuk azt, hogy olyasmi történjen, amiért nem dolgoztunk meg, csak annak az eredményét várhatjuk el, amiért mindent megtettünk. Az erőfeszítés, a kitartás folyamatosságát nagyon fontosnak tekintik. A buddhista filozófia alapvető szemlélete értelmében semmi sem állandó, minden változik, úgyhogy mindenfajta változás, mindenfajta átalakulás lehetséges

A tanulással kapcsolatos módszertani utasítások nagy hangsúlyt helyeznek egy téma bevezetésére. A háttér ismeretek, a téma célja és tárgya annak érdekében került ismertetésre, hogy a tanulók érdeklődését felkeltsék. A téma kibontásánál hangsúlyosan megpróbálták elkerülni a bemutatás során elkövethető 13 hibát. A lehetséges hibák a következők:

Magyarázat nélküli bemutatás

Ez azt jelenti, hogy nem magyarázzák el azt, amit szükséges lenne a tanulóknak elmagyarázni. Abban az esetben jelenik meg ez a hiba, ha a tanár nem rendelkezik a téma fölött teljes biztonsággal. Emiatt próbálja elkerülni a magyarázatot.

Nem megfelelően tiszta magyarázat nyújtása

A nem megfelelően érthető magyarázat a tanulókat kétségek között hagyja. Ez a hiba akkor jelenik meg, ha a tanár nem tökéletesen sajátította el az anyagot és a büszkesége miatt nem vállalja fel ezt.

Elferdített magyarázat

Ez esetben a tanár hibás magyarázatot ad. Ennek oka egyrészt a téma elégtelen tanulmányozásában keresendő, másrészt abban, hogy a tanárt hátsó gondolat, szándék vezérelte a tanulás közben. Emiatt hibás információkkal és magyarázatokkal látja el a tanulókat, amelyeket ilyen módon fognak továbbadni. Ez a hiba nagy veszélyt hordoz mindenki számára.

Bizonytalan magyarázat

Ebben az esetben a tanár magyarázata határozatlanságot fejez ki. Ez akkor következik be, ha a tanár bár több magyarázatát ismeri a témának, önmagának nincs kialakult meggyőződése a tárggyal kapcsolatban.

A nehezebb részek elkerülésekor a könnyebben érthető részek magyarázata

Ez nem segíti a tanulók kétségeinek és kérdéseinek tisztázását.

Rendszer nélküli magyarázat

Ez esetben a tanár hibás sorrendben magyarázza el a témát. Nagyon veszélyes lehet, ha a tanár nem veszi figyelembe a helyes sorrendet és a saját kénye-kedvére magyaráz, mivel a tanulók összezavarodnak és nem képesek a gondolkodás magasabb szintjére jutni.

A szövegösszefüggéstől eltérő magyarázat

Ez esetben a tanár egy témától eltérő magyarázatba bocsátkozik. Ez akadályozza a megtanítandó tananyag megértését és összezavarja a hallgatókat, mely miatt nem képesek a lényeg megértésre. Nagyon súlyos hibának tekinthető.

Összefüggéstelen magyarázat

A tanár ez esetben képtelen hidat képezni az előző és a jelenlegi ismeretek között, mintha két egymástól teljesen független témát taglalna. Az ismeretek rendszere így nem alakul ki. Ekkor a tanárok nehéz helyzetbe kerülnek, ha a magyarázataik sorrendjét kell meghatározniuk. Ez is nagy hibának számít.

Vitatható magyarázat

Itt a tanár magyarázata ellentmondásokat tartalmaz. Ennek eredményeképpen a tanulókban hibás véleményalkotás alakul ki és elveszítik bizalmukat a tanárban. Még a tanári hírnév is csorbát szenvedhet.

Egymást átfedő értelmezések

Ez akkor következik be, ha a tanár újra és újra megismétli a fejezeteket anélkül, hogy összegzést készítene vagy ellenőrző kérdéseket tenne fel. Unalmassá válik a tanulás, a tanulók elvesztik az érdeklődésüket és ellenséges érzések alakulnak ki bennük.

A szöveg értelmének összezavarása

Ez esetben a tanár nem rendszerezi a fő és a kiegészítő témákat. Megtörténik, hogy a másodlagos témák elhomályosítják a főtémát.

Túl gyors tanítás

Még a legértelmesebb tanulók esetében is megtörténhet, hogy nem értik meg amit a tanár tanítani szándékozik. Különösen, ha közben még jegyzetelniük is szükséges. Ez esetben a tanulók már az óra után elfelejtik, hogy miről is volt szó.

Túl lassú tanítás

Kellemetlen érzéseket kelt a tanulók körében, ha a tanítás túl lassan folyik. Másrészről a tananyagot sem tudják befejezni meghatározott időre. A fenti hibák elkerülésével a megfelelő tanítási módszerhez lehet eljutni. Mindemellett a tanárnak meghatározott céllal kell megválasztania a szavait, megfelelően egyszerű példákkal, történetekkel, érdekes legendákkal és kérdésekkel fűszerezve. Csak így nyílhat ki a bölcsesség a tanulókban. A tanulók tudatának fejlődése a tanár kezében van. A tanár megfelelő irányítása mellett a tanulók folyamatosan tanulnak, fejlődnek és eljutnak a megfelelő következtetésekhez. A fő hangsúly a tanár szerepére esik.