I. Bevezetés

II.

II. 1. Vizuális nevelés
II. 2. Mozgásos tevékenységek
II. 3. Pihenés
II. 4. Játék, játékos tevékenység.
II. 5. A mese-vers valamint az ének-zene.
II. 6. Közvetlen tapasztalatszerzés
II. 7. Egészséges táplálkozás
II. 8. A gyermekek érzékszervi fejlesztése
II. 9. A beszédfegyelemről

III. Kapcsolattartás a kollegákkal

IV. Kapcsolattartás a szülőkkel

V. Tehetséggondozás

VI. Sérült vagy elmaradt gyerekek segítése

Következtetések

Egy kis "eseménynapló" csoportunk életéből

Képek

Bevezetésképpen néhány fontos gondolat a Dharmáról (Tanról), azoknak, akik érdeklődők, szimpatizánsok, vagy mindössze tájékozódni szeretnének arról, hogy mi az a "plusz", amit e szellemben folyó óvodai nevelésben nyújthatunk a gyermekeknek, s ezen keresztül a felnőtteknek is.

A "Dharma" szó szerinti jelentése: tan, tanítás, mely a buddhista doktrínák összességét tartalmazza.

- Belső rendezettség ("elejétől a végéig uralt állapotokon keresztül való kibontakozás")

- Lépésről lépésre haladni ("a megismeréshez és a felébredéshez vezető út olyan világosan van leírva, mintha egy pontos térképen az út mentén található összes fa, összes híd és összes ház fel lenne tüntetve")

- A szeretet mindent hasson át ("ami másutt töredék, itt koherencia; ami impulzus vagy elragadtatás, az technikai tudatossággá válik; a felemelkedést kizárólag a "kegyelem" eredményeként elérő - mert sugalmazások, félelmek, remények és elragadtatások által véletlenül a helyes útra került lelkek spirituális labirintusa helyébe egy nyugodt és kiegyensúlyozott, a szédítő mélységek legalján is megmaradó fény, és egy külső támogatásokra nem szoruló módszer kerül.")

- Önmagunk elfogadása ("És eléri ő a csodás ösvényt, amelyet az akarat intenzitása, állhatatossága és összeszedettsége, a kutatás intenzitása, állhatatossága és összeszedettsége teremtett.")

- Önmagunk elemzése ("Amennyiben az ember nem fogadja el a lét állapotát, amiben magát találja, a feladata az, hogy felszámolja ezt a nem tudást, ezt a felejtést, álmodást vagy ájultságot.")

- Együttérzés ("Egy tiszta erő segítségével halad előre, eloszlat minden káprázatot, az emberi gyengeség minden maradványát letépi magáról, és a tiszta megismerés marad a sajátja.")

- Elfogadás ("Magasztos! Ha egy jó fiú vagy jó leány ezt a szútrát hallja és örömmel elfogadja, mekkora boldogságban lesz része?... Mennyivel nagyobbak hát annak az érdemei aki a tanítást teljes szívével hallgatja...(Lótusz szútra)")

- Szerénység ("Az mindenesetre biztos, hogy a Buddha a maga fensőbbségében mindig tartózkodott még a rábeszélés közvetett eszközeinek használatától is, és főleg soha nem használt olyanokat, ami az emberi lény irracionális, szentimentális vagy érzelmi oldalára hatott.")

- Önfegyelem ("Aki ép, az marad.")

- Kitartás ("Akinek van szeme, az látni fogja a dolgokat.")

- Őszinteség ("Az, hogy az istenek az emberért keveset tehetnek, és hogy az ember alapvetően saját sorsának kovácsa, olyan jellemző nézete a buddhizmusnak, ami világosan kiemeli eltérését számos késői, főleg mahayana-beli formájától, amelyekbe be tudott férkőzni az összes ember megváltásán munkálkodó mitikus lények motívuma.")

- Adakozás (Adni, adni, adni! Gondolatban, gyakorlatban, álomban, ébrenléti állapotban - örömöt, erőt, lehetőség szerint anyagi javakat, szép gondolatokat, vigaszt, gyógyírt, adni magunkat: testünket, lelkünket, minden jó pillanatunkat felajánlani, hiszen mindent csak "kölcsön kaptunk" és mindent vissza kell adnunk amúgy is, méghozzá nyugodtan, elvárás és félelem nélkül. Összpontosítva és bölcsen.)

- Összpontosítás ("A létezés minden eleme átmeneti.")

- Ne legyen elutasítás Hiszen: ("...a világot a tudat vezérli, a világ a tudathoz kötött, a világ a tudat hatalmának alávetett.")

- A nehézségeket az életben, a rosszindulatot, a negativitást tanításként és segítségként fogjuk fel.

- Harag és rosszindulat: töröljük a szótárunkból!!

- A dühöt szintén!! (Ezzel magunkat mérgezzük és nem a másikat, akire dühösek vagyunk.)

- Bőbeszédűség megszüntetése, pletyka eltörlése. Legyünk szűkszavúak, lényegre törők.

- Tudatos jelenlét, önkontroll. Kicsit kívülről nézzünk önmagunkra. ("A lényeg az, hogy az ember szépítés nélkül szembesüljön önmagával és minden kondicionált dolog mibenlétével.")

- A felszín alá három réteggel lemenni (A látszat sokszor csal. Beszélgetni kell a gyerekekkel. Figyelni őket távolról is. Minden mozdulatuk, arcrándulásuk stb. számít.)

Egyelőre ennyit; hiszem, hogy buddhizmus mindennapjainkba való átültetése nem könnyű, de a legszebb és legértelmesebb út, mellyel az emberiség javára válhatunk.

"Szarva Mangalam"

(Az idézetek: Julius Evola - A felébredés doktrínája c. könyvéből.)

A világ elkezd körülötted úgy működni, ahogy szeretnéd!

"Tedd azt amit akarsz!" (Michael Ende: Végtelen történet)

A megvilágosodásra törekvőknek (bódhiszattváknak) feltétlenül sikeresnek kell lenniük a hat erény - a bőkezűség, az erkölcsi fegyelem, a türelem, a könnyed erőkifejtés, a szellemi összpontosítás és a bölcsesség - gyakorlásában. Együtt kell működniük minden élőlénnyel, valamint jóindulattal kell lenniük valamennyi iránt. /Dalai Láma/

Most pedig szeretném bemutatni, hogyan működnek a fenti elvek az óvodai nevelés mindennapjaiban.

II. 1. Vizuális nevelés

A mandalák világa: Először megismertetem a gyerekeket a kifejezéssel. Mit jelent ez a szó? - kérdezték. Magyarázataim, képekkel alátámasztva először a körformákra és annak variánsaira irányultak. Elragadta őket a színek, a formák gazdagsága az egyszerűtől a bonyolultig, a lehetőségek tárháza. A könyveket, melyeket beszereztem eleinte az óvodában forgattuk, nézegettük, aztán rajzolni kezdtünk belőlük, másolni, lerajzolni. Egyre szebb munkák készültek. Később maguk is saját ötlettől vezérelve próbáltak mandalákat fejből rajzolni, festeni, színezni. Néhányan, akik addig szinte le sem ültek a rajzasztalhoz, kedvet kaptak, és elkezdték ők is a munkát. A gyerekek öröme átragadt a szülőkre is. Néhányan kölcsönkérték egy-egy napra vagy hétvégére az albumokat, és a gyerekek otthon együtt dolgoztak a szülőkkel. Többen vettek otthonra is ilyen témájú könyveket.

Készítettünk közösen pl. egy nagy mandalát, melyet előrajzoltam csupán, de a gyerekek festették ki. Sokan vettek részt benne, és versengtek, hogy egy-egy részletet minél többen festhessenek belőle. Ki is tettük a csoportszoba falára mindannyiunk örömére.

Amikor rajzpályázatot találok, minden esetben felajánlom a lehetőséget a gyermekeknek. Nyilván a tehetségesebb, rajzban rátermettebb gyerekek kezdenek munkához, és ilyenkor biztosítom számukra - amennyire csak lehet -, a jó minőségű eszközöket (temperát, akvarellceruzát, olajpasztellt, stb.) a jó kartont, megfelelő útmutatással ellátva a gyerekeket.

Több napig is készülnek ezek a munkák. Volt gyerek, aki otthon készítette, vagy hazavitte és otthon folytatta, vagy éppen az óvodában dolgozott rajta több napig. Ez a hosszabb munkafolyamat több területen is fejleszti őket: megtanulják célirányosan tervezni a munkát, türelemmel dolgozni rajta, a technikát igényesen kivitelezni, a munkát biztonságos helyre tenni, becsben tartani, amíg nem készült el. S amikor elkészült: követni, hogy mi lesz a sorsa, attól függően, hogy kiállításra, otthoni örömnyújtásnak, óvodai dekorációnak vagy pályázati munkának készül. A gyerekek ezt számon tartják, figyelnek rá és igénylik is az odafigyelést szülőtől, pedagógustól egyaránt.

Magam is próbáltam örömet okozni nekik azzal, hogy néhányszor alvás közben lerajzoltam néhányukat - ez meglepetést okozott és örömmel vitték haza a képeket. A szülőkre szintén jó hatással volt ez az apró gesztus.

II. 2. Mozgásos tevékenységek

A mozgás alapvető igénye ennek a korosztálynak. A hagyományos óvodai testnevelésben azonban nincs lehetőség arra, hogy a gyermekek érzelmeiket, kreativitásukat, lelki tartalmaikat mozgásban kifejezzék.

Kezdetben közismert zenékre tornáztam a csoportommal. Ezt is szeretik a gyerekek. Később, amikor már birtokomban volt néhány meditációs kazetta, ill. relaxációs zene, azokat vettem elő és figyeltem hatásukat. Legnagyobb örömömre jó érzés töltötte el a gyerekeket, láthatóan tetszett nekik, ennek hangot is adtak és néhányan a lányok közül játékidőben is szabadon táncoltak, mozogtak ezekre a zenékre.

A "Diótörő" volt a nagy áttörés. Csajkovszkij zenéjére életemben először koreográfusi munkát végezve megtanítottam nekik egy táncot. Ebben forgások, lépések, kéz-láb munkák voltak. A gyerekek nagyon élvezték a tanulási fázist is, - ebben csak a lányok vettek részt, a fiúk elragadtatással figyelték őket. Végül, amikor összeállt a mozdulatsor, előadtuk Anyák Napján, igen nagy sikerrel. Videofelvétel is készült róla.

Azóta teljesen bevett szokássá vált a zenére való mozgás, a tánc és a torna. Jelenleg azon dolgozom, hogy egy olyan zenei anyagot használjunk fel, mely spirituális hangulatú, a mozgássor pedig a jógaelemeket, valamint az örömteli mozgást ötvözi majd.

Eleinte ismerkedünk a zenével, hallgatjuk, majd gyakorlással és játékos módon megtanuljuk a mozgásformákat. Arra törekszem, hogy minél teljesebb, harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb mozdulatok épüljenek be a gyakorlatba, ezek inspirálólag, pihentető módon működjenek. Tervem, hogy erről is készüljön videofelvétel annak bizonyítására, hogy milyen élvezettel csinálják a gyerekek. Természetesen mindegyik beleviszi saját egyéniségét, főként a szabad mozgásba. Kiderül, hogy ki milyen módon fejezi ki magát; kreatívan, finoman, lágyan, nőiségét vagy éppen gyermeki vidámságát kibontakoztatva. Érdemes megfigyelni őket.

II. 3. Pihenés

Az alvás ill. a pihenőidő fontos része az óvodások életének. Mindannyian tudjuk, hogy e korosztálynak nagy szüksége van a délutáni, ebéd utáni sziesztára ahhoz, hogy feltöltődjenek, a délelőtti aktív időszakot kipihenjék, feldolgozzák, hogy délután újult erővel játszhassanak. Azonkívül az estig tartó időszakban is tudják teljesíteni az életkoruknak megfelelő feladatokat. Sajnos sok gyereknél ill. családnál tapasztalom, hogy ez az otthoni életstílusba nem épült be. Pedig a gyerekek megfelelő fejlődéséhez, testi-pszichikai tartásához, alkalmazkodásához ez feltétlenül szükséges. Az alvás hiánya vezet a nyűgösséghez, a délutáni agresszivitáshoz, vagy éppen az apatikus, letargikus állapotokhoz. A szülőknek ezt nagyon kellene támogatni. Az éjszakai nyugalomhoz késő délutáni játék-együttlét valamint s szülő által olvasott esti mese vagy ének megléte is fontos.

Tehát az óvodában minden pihenőidő egyben "szertartás" is kell hogy legyen. Szertartás abban az értelemben, hogy a lefekvéshez hogyan készülünk. Az elalvás előtti mese-ének vagy zenehallgatás, a pihenés, a relaxáció - egyben a másfajta tudatállapot elérésének is előfeltétele.

Ilyenkor az altató felnőtt csak a gyerekekre koncentráljon, ne legyenek zavaró körülmények, járkálás, beszélgetés, jövés-menés. Mese után pedig igen fontos a gyerekekkel egyénenként megvalósítani a testi kontaktust. Ez mindössze egy mozdulat (simogatás, betakargatás, mosoly, bábbal történő érintés).

Az ébredésnél pedig szintén finoman kell őket visszavezetni az ébrenléti állapotba, halk zenével jó ébreszteni őket. Azt tapasztalom, hogy szinte rögtön reagálnak így, frissen és csöndben felkelnek, nem kell őket szólongatni, ébresztgetni. Ezek még a beszéd-nélküli állapot pillanatai. Ilyenkor rengeteget fejlődnek érzelmileg, figyelmesek egymás iránt, és a felnőtt felé is megnyilvánulnak azok a jelenségek, melyeket csak ilyenkor lehet megtapasztalni, megfigyelni (egy-egy mosoly, egy mozdulat, pillantás, egy komoly tekintet, elmélyült motozás a kis holmijával, amivel aludt, stb.).

II. 4. Játék, játékos tevékenység.

A játék az óvodáskorú gyerekek igazi világa, a legfontosabb önkifejező, feszültségoldó tevékenység. Mindennél lényegesebb, hogy a gyerekek kijátszhassák magukat, kijátszhassák magukból az élményeket, traumákat, örömöket, feszültségeket. A felnőtt világ összes furcsaságát, diszharmóniáját, vagy éppen harmóniáját (ideális esetben).

Sajnos tapasztalataim szerint a gyerekek otthon nem játszanak eleget, a szülők időhiánya, az oda nem figyelés, a könnyebb ellenállás felé terelődés miatt. Inkább leülnek a tévé elé, a tévéjátékok elé. A hétköznapok hajszoltsága, a hétvégek zsúfoltsága és egyéb okok miatt sajnos ritkán hallom egy-egy gyerektől, hogy együtt játszottunk Apával, Anyával, testvéremmel.

Pedig a gyermekek fejlődésében rendkívül fontos szerepe lenne annak, hogy otthon is játszhassanak, egyedül is akár, de együtt is. Így teljesedik ki a személyiségük, érzelmi világuk. A szeretettel áthatott együttjátszás a családdal fontos.

Ennek következtében még fokozottabban oda kell figyelni arra, hogy az óvodában eleget játszhassanak. Szabadon, kötetlenül, elsősorban szerep-, és kitalált fantáziajátékot, persze itt is bizonyos szabályok figyelembe vételével. Ezenkívül társas, kirakó, vagy egyéb, szabályokhoz kötődő játékokat, melyekkel figyelmüket, fegyelmüket, közösségi érzésüket fejlesztjük.

Nagyon szeretik a dalos játékokat, körjátékot, szereplős játékokat, bábozást.

Rendkívüli figyelmet és odaadó türelmet kell tanúsítani az óvónőnek ahhoz, hogy az irányítással ne uralkodjék a gyerekek felett, legyen a háttérben és hagyjon teret a gyerekeknek. Ők úgyis jelét adják annak, ha kérik a felnőtt részvételét, melyet alkalmanként nagyon élveznek és szeretnek. Ilyenkor azonban nem felülről, felnőttként kell köztük lenni, hanem velük azonos szinten, gyerekként. Talán még azt is meg lehetne engedni egy jól összeszokott csoportban, hogy a gyerekek irányítsák a játékban az óvónőt, ehhez azonban már nagyon fejlett, jó közösség szükséges. Valamint az is, hogy tiszteljék a felnőttet és egymást is, és tudják, "hol van a határ". Határ a játék és a valóság között. Ezt többnyire tudják is.

Az óvónő szeressen velük játszani, és ha ez a szeretet megvan, a többi már gyerekjáték, a szó igazi értelmében.

II. 5. A mese-vers valamint az ének-zene.

Fontos, hogy az irodalom és a zene - mely a gyerekek számára szintén nélkülözhetetlen a harmonikus személyiségfejlődéshez - szinte észrevétlenül épüljön be a napi programba, még akkor is, ha "kötelező" jelleggel akarunk megtanítani egy-egy verset vagy éneket.

Legyen minden esetben motiváció: egy rajz, egy báb, egy játéktevékenység, mely elindítja és élményszerűvé teszi a verselést, mesélést, éneket.

Mesét, verset mondani rajzolás vagy építőkockázás közben is lehet. Fontos az előadás hitelessége, az átélés ahhoz, hogy az adott mű varázsa eljusson a gyerekek szívébe, hogy megéljék és ne csak automatikusan tanulják a szövegeket.

A mesék, versek megválasztásánál az életkori sajátságokon túl azt is figyelembe kell venni, hogy mit szeretnénk elérni a gyerekeknél. Gondolatokat, aktualitásokat, érzéseket közvetíteni, vagy mélyebb mondanivalóval elgondolkodtatni a gyerekeket.

Nagyon ajánlhatom Weöres Sándor Bóbita c. kötetét, valamint Szép Ernő, Szabó Lőrinc, Kosztolányi Dezső, József Attila gyerekverseit.

Igen jók a népi mondókák, a népmesék eleinte egyszerűbb, majd bonyolultabb változatai, a tündérmesék, az állatmesék, a verses mesék. Andersen és a Grimm fivérek klasszikus műveiből okosan kell válogatni, de az alapvető történeteket nem szabad kihagyni.

Hatalmas anyagból lehet válogatni, s ha nagycsoportra megfelelő érettséget érnek el a gyerekek, be lehet építeni Saint-Exupery Kis Hercegét vagy Michael Ende műveit is. Természetesen Micimackó és Brumi sem maradhat ki a "sorozatból".

Az éneklés felszabadító, örömteli legyen. Körjátékba, dalos játékba mindig kapcsolódjon be a óvónő is - a gyerekek nagyon élvezik, ha a felnőtt egyenrangú partnerként vesz részt a játékban.

A dalok számtalan helyzetben "elővehetők". Hangszerrel kísérhetjük előadásunkat, kis zenekart alakíthatunk. Jó hatással van a hangulatra és a csoport "lelkületére" a megfelelő időben és helyzetben (alkotás, játék közben, elalvás és ébredés idején, gyülekezéskor) megfelelő hangerővel bekapcsolt zene; természetesen ízléses, válogatott hanganyagra (klasszikusok, relaxációs zene) gondolok. Hangulatjavító, nyugtató hatása van ezeknek a műveknek, ezenkívül fejlesztik a gyerekek hallását, zenei ízlését. S nem utolsósorban - a gyerekek szeretik az ilyen zenéket.

II. 6. Közvetlen tapasztalatszerzés

Ez a téma nagyon sokrétű. A gyerekekkel különleges lehetőségek nyílnak arra, hogy akár épületen belül, akár séta, kirándulás alkalmával új tapasztalatokat szerezzünk.

Elsősorban élményeket kell nyújtanunk, ezenkívül arra kell koncentrálnunk, hogy az élőlények védelme, gondozása milyen fontos feladat.

Csoportunkban halas akvárium van, melynek életét folyamatosan nyomon követjük. Sok szép növény van a termünkben, s magunk is ültetünk, hajtatunk, csíráztatunk; nevelnünk magokat, virágokat. Az udvarunkon sziklakert, teknősmedence, rengeteg fa, bokor, télen madáretetőt is kiteszünk: millió a lehetőség a természet megfigyelésére. A hétköznapi helyzetekben is mérhetetlen sok lehetőség nyílik arra, hogy a gyerekekkel észrevetessük a természet változásait. Sokszor ők hívják fel a felnőttek figyelmét a szokatlan dolgokra /naplemente, eső, madarak hangja/. Ezeket a helyzeteket ki kell használni, hogy gyarapítsuk pozitív érzéseiket, növeljük tudatosságukat.

Kirándulásaink alkalmával is rengeteg élményt szerzünk. Jó a gyerekekkel kirándulni: megállapítottam, hogy én magam is jobban élvezem, ha velük megyek bárhová, mintha felnőtt társasággal mennék. A gyerekek ugyanis olyan örömmel, érdeklődéssel és lelkesedéssel fordulnak minden újdonság felé, hogy engem is magukkal ragadnak: felhőtlen öröm és könnyedség velük együtt rácsodálkozni a világra.

Ilyenkor szoktunk fényképezni, esetleg videózni. A képek tanúskodnak arról, milyen sok pozitív élményt élünk ilyenkor át.

II. 7. Egészséges táplálkozás

E terület sok fejlesztésre szorul még. Tapasztalataim szerint az óvodai étkeztetés nem veszi figyelembe a modern, egészséges életmód alapkövetelményeit. Hagyományos ételek, hagyományos elkészítéssel, hagyományos alapanyagokból. Elvétve lehet találni - hetente egyszer - joghurt, túró rudi formájában egészséges ételt. Többségében sajnos zsíros, olajos húsok, levesek, tészta, rizs, krumpli rosszul elkészítve. Egyedül a savanyúságok és a sütemények mondhatók megfelelőnek.

Ezért kérjük a szülőket a gyümölcs, a zöldség pótlására, de sajnos ez csupán részmegoldás: az élelmezés egészét, az ételsorok összeállítását és az ételek elkészítési módját kellene megváltoztatni.

II. 8. A gyermekek érzékszervi fejlesztése

Különféle játékokkal fejleszthetjük, formálhatjuk, alakíthatjuk a látást, a hallást, a tapintást, a szaglást és az ízlelést.

Az ízlelés fejlesztése jár leginkább gyerekcipőben - ebben az előbbiekben leírt problémának is nagy szerepe van. Pedig az ízek megtapasztalása, érzékelése elsődleges lenne az életfunkciók szempontjából (itt hivatkoznék az ajurvédikus gyógymód alaptételére). Ajánlott hát, hogy a gyerekek minél több ízt ismerjenek, tapasztaljanak meg, akár étkezéskor, akár játékos formában.

Hallásfejlesztésre sok lehetőség nyílik. Itt nem csak a zenei hallás fejlesztésére gondolok, hanem arra a különleges tapasztalásra, amikor minden más érzékszervet kikapcsolunk, és a gyerekek csak a hangok világát /emberi, állati, természeti, zenei hangok/ tapasztalják meg.

A tapintási érzék is fejleszthető játékosan. A gyerekek nagyon szeretik, amikor letakart tárgyakat kell tapogatás útján felismerni, megnevezni; vagy amikor bekötött szemmel kell felismerniük társaik arcát.

A szaglás is fejleszthető hasonló játékkal: szagoltassunk ételeket, italokat, virágokat, füstölőket a gyerekekkel.

II. 9. A beszédfegyelemről

"A beszéd félreértések forrása" - lehet, amennyiben nem megfelelően alkalmazzuk.

Ezért nagyon fontos feladat a beszédfegyelem fejlesztése.

Mivel a beszéd az egyik legfontosabb kommunikációs csatornánk, kapcsolat ember és ember kötött, igen lényeges, hogy már gyerekkorban megfelelően alakítsuk.

Beszédünk legyen célra törő. Nem szükséges túl sokat magyarázni, a kevésből is jól értenek /természetesen itt a lelkileg egészséges gyerekekre gondolok, értelmileg, lelkileg sérült, vagy komoly problémákkal küzdő gyerekekkel másképp kell foglalkozni/.

Ez a kevés beszéd persze nem azt jelenti, hogy a gyerekekbe beléfojtjuk a szót. Ennek a korosztálynak igen nagy a beszédigénye. Egymás között is sokat beszélgetnek, játékaiknak is fontos eleme a verbalitás. Meg kell őket hallgatni, s reagálni kell megnyilvánulásaikra.

Azonban a hangerő rendkívül fontos! Ne beszéljünk hangosan a gyerekekkel, ne próbáljuk őket túlkiabálni. Sokkal jobb eredményt érünk el, ha nyugodt, határozott hangon szólunk hozzájuk. Ennek érzik a súlyát. Az erős zaj ártalmas.

Tanítható a csönd is. Ha túl nagy a ricsaj, és elszabadul a "pokol", kérjük meg őket, hogy hagyják abba amit csináltak, és becsukott szemmel üljenek le törökülésbe a földre. Ilyenkor elnyugszanak, megérzik a csönd feloldó hatását, és kis idő múltán újra folytathatják félbehagyott játékaikat.

Igen átláthatatlan, problematikus kérdés, hiszen mindenki behozza a saját életét a munkahelyére is. S mindannyian tele vagyunk gondokkal, feszültségekkel, esetleg indulatokkal.

Egy ilyen kis közösségben pedig nyugalomra van szükség, elsősorban a gyerekek és önmagunk, valamint a szülők és munkatársaink érdekében.

Ez igen nehéz feladat, és rendkívül nagy odafigyelést, naprakész jelenlétet igényel.

Fontos, hogy

- szépen szóljunk egymáshoz és a gyerekekhez

- következetesek legyünk elhatározásainkban és nevelési elveinkben, ugyanakkor rugalmasak is, ha a helyzet úgy kívánja

- működjön bennünk empátia, próbáljuk belülről nézni mások problémáit

- tartsuk tiszteletben egymás belső világát, szokásait, elveit

- ne szószátyár módon, de kedvesen és odafigyelve forduljunk a többiekhez

- ne ítéljünk se kollégáink, se a gyerekek vagy a szülők felett

- ha valaki segítségért fordul hozzánk, odafigyelve tegyünk érte, mintha önmagunkért tennénk

- működjünk együtt a közvetlenül velünk dolgozókkal, teremtsünk tiszteletteljes légkört

- s ezt terjesszük ki tágabb környezetünkre is

Kollegáink visszajelzéseiből, reakcióiból pontosan visszaköszön, amit mi nyújtunk nekik. Ha jót árasztunk magunk körül, akkor jót is kapunk vissza. Ha nem ezt tapasztaljuk, komoly önvizsgálatot kell tartanunk. Az önnevelés a belső út igen fontos része, ilyenkor megvizsgáljuk, mit hibáztunk el, mit cselekedtünk, szóltunk helytelenül, s haladéktalanul korrigáljuk azt.

Ha mondhatnék erre szabályt, csak annyit mondanék: "Nyerd meg a gyermeket, és megnyerted a szülőt is!", vagy: "Ha jó a kapcsolatod a gyermekkel, a szülővel is jó úton vagy!"

A gyerekek élnek az óvodában; az óvodában élik az életük jó részét. Az "életük" folyamán személyes kapcsolatokat alakítanak ki az óvónőkkel, amit a gondozási feladatok is mélyítenek. Az együttjátszás, a mesék, versek, dalok élményeket, közös tapasztalásokat jelentenek. A gyerekek szinte mindent hazavisznek ebből. Ki többet, ki kevesebbet mesél, de nem csak a szóbeli beszámoló számít, hanem a viselkedés, az elsajátított minták átélése is. A szülő szembesül ezekkel a hazavitt dolgokkal, s nyilvánvaló, hogy amennyiben jónak tartja ezeket, jó kapcsolat alakul ki a szülők és az óvónők között.

Alapszabály, hogy a szülőkkel tisztelettel, szeretettel kell bánni. Ha minket ér negatív hatás, ha a szülők viselkedése nem megértő, kötelességünk felülemelkedni ezen. állíthatom, hogy ha mi pozitív érzelmekkel, nyitottan fogadjuk a szülőket, akkor ők is hasonlóan fognak viszonyulni hozzánk.

Igen nagy odafigyelést és felkészültséget kíván az óvónő részéről. Mindenekelőtt minél hamarabb fel kell ismerni, hogy egy gyerek miben tehetséges.

Legkorábban a manuális tevékenységekben mutatkozik meg a tehetség. A gyerekek már korán elkezdenek rajzolni, festeni, gyurmázni, később vágni, ragasztani, barkácsolni, varrni, különböző technikákkal dogozni. Ha az óvónő felismerte a tehetséget egy gyerekben, első feladata, hogy lehetőséget biztosítson számára az alkotáshoz. Adjon ötleteket, nem elegendő annyit mondani, hogy itt apapír, rajzolj valamit. Odaadó figyelemmel, újabb eszközajánlatokkal lehet segíteni. Fel kell hívni a gyerek figyelmét arra is, hogy a tehetség önmagában kevés - kitartás, türelem és alázat is kell a kiemelkedő teljesítményhez. Figyelmeztetni kell a gyereket a pontos, igényes munkára is.

Ének, tánc területén is hamar kiderül, hogy ki tehetséges. A tehetség kibontakozását itt is játékosan, ritmust vagy dallamot követő mozgásokkal, tánccal, különböző igényes zenék hallgatásával lehet segíteni. Ezek a dolgok nagyon inspirálják a gyerekeket. Tudniuk kell azonban, hogy a szép mozgáshoz is fegyelem kell és pontosság. Az óvodai anyagnál nehezebb, változatosabb dalokat is megtaníthatunk a tehetséges gyerekeknek. De a legfontosabb, hogy az óvónő sokat énekeljen, jó zenéket mutasson és adjon lehetőséget a gyerekeknek, hogy kibontakoztassák tehetségüket.

A matematikai tehetséget egyéni feladatokkal, játékosan, esetleg feladatlapokkal lehet fejleszteni.

Igen nehéz feladat. Elsősorban minél előbb rá kell érezni arra, hogy kik tartoznak ebbe a körbe. Nagyon óvatosnak kell lennünk, hiszen nem mindegy, hogy milyen szempontból van hátrányban egy gyermek. Részképességzavarai, érzelmi problémái, viselkedési nehézségei vannak-e, esetleg több is egyszerre.

Ezek a gyerekek főképp egyéni megfigyelést felmérést, törődést igényelnek. Az egészséges gyerekeknek elegendő egy-egy mosoly, egy simogatás, egy rövid beszélgetés. A problémákkal küzdő gyerekeknek több időt, törődést kell kapniuk. A játékhelyzeteket is ki lehet használni ilyen célokra. Nagyon jól be lehet vonni a többieket a segítségnyújtásba. Ezzel őket is fejlesztjük, hogy támogassák gyengébb, elmaradottabb vagy akár durvább társaikat, és ne közösítsék ki őket. Az óvónővel kettesben játszani, feladatot megoldani szintén nagyon hasznára válik az elmaradottabb gyereknek. Fejleszteni kell akaraterejüket is. Kis feladatokkal kell adni nekik, hogy őket is érje sikerélmény, és érezzék, hogy ők is kiemelkedőek, hasznosak. Ilyenkor kapjanak elismerő szavakat, nyilvános dicséretet.

Fontos, hogy minden negatív helyzet után történjen feloldás, megbocsátás. Ne maradjon bűntudat, szégyenérzet a "rossz" gyerekekben sem.

Persze mindebben a szülők közreműködését is el kell érnünk.

Őszintén remélem, hogy sikerült kifejtenem, a Dharma szellemében működő óvodapedagógusi munka lényegét. Ez igen összetett, kemény és kitartó munkát igénylő feladat, melynek lényege a következő:

Aki ebben a szellemben kívánja az óvónői munkát végezni, annak elsősorban lelkileg, tudatilag kell megérnie a feladatra. Önmagával kell tisztában lennie, saját belső világát kell tudatosan alakítania. Minden nap átgondolni, értékelni, mit sikerült megvalósítania és mit nem. Sokat gyakorolni, és utána következhet a szakmai munka. Szerintem ez a helyes sorrend.

A ránk bízott gyerekeket sajátjainkként kell szeretni, becsülni, mert hiába tudja valaki a szakmát, ha lélektelenül, együttérzés nélkül műveli.

Tudomásuk kell venni, hogy a gyermekek irányítanak valójában, ők sugallják a helyes megoldást akkor is, amikor látszólag a felnőtt az irányító fél. Ezt a feladatot csakis szerényen, szeretettel, alázattal lehet végezni. Akkor a legszebb ajándékot kapja a felnőtt: a gyerekek őszinte szeretetét.

Végül lezárásképpen álljon itt egy vers, melyet jelenlegi nagycsoportosaimnak írtam.

A SZERETET GYERMEKEI

A LEGNAGYOBB AJÁNDÉK LÁTNI BENNETEKET,
KACAGÓ SZEMETEK, FÜRGE UJJAITOK,
KIBOMLÓ ÉRTELMETEK, MELY VIRÁGBA BORUL.
KIS CSAPAT - EGYÜTTMOZGÓ, EGYÜTT-NEVETŐ
S NÉHA SÍRÓ, DURCÁS ARCOTOK.
IGYEKVŐ, TÁGULÓ MOZDULATOK,
EGYMÁST SEGÍTŐ JÁTÉKAITOK,
MELYBEN A LEGSZEBB TEHETSÉG NYILADOZIK.
CSUKOTT SZEMETEKBEN - ALVÁS REJTEKÉBEN
SZEMLÉLNI A TITKOS CSÖNDEK ERDEJÉT

DRÁGA GYERMEKEK, VIGYÁZZA SZÍVETEK
A SZERETET;
KÍSÉRJEN TOVÁBB, SOHA NE ADJÁTOK ALÁBB
S ÍGY LESZ ÉRDEMES ÉLNI!

márc. 5.

Alvás alatt gyönyörű nyugalom, úgyhogy több gyereket is lerajzolok. Különös élmény... Délután nagyon fel vannak dobva, sokan alkotnak, festenek akvarell ceruzával. Bogi az ölembe ül, "szeretethulláma" van.

Csenge is alkot; nagyon kulturált, kifinomult, érzékeny kislány. Tegnap színházba vitték, a Néma leventét nézték meg. Nagyon érett, szellemileg telített gyermek, rendkívüli együttérzés, jóság van benne.

Erzsi nyugtalan, de nagy egyéniség. Fantasztikus élmény együtt lenni ezekkel a gyerekekkel.

márc. 6.

Reggel mandalákat festünk - a gyerekek maguktól kezdik. Csenge behozta a Végtelen történetet. Nyugodt légkör. A fiúk társasjátékoznak, Renátóval egyénileg foglalkozom.

márc. 7.

Festéssel indítunk. H. Bence behozott egy nagy, Állatok a világban c. könyvet. Hosszasan nézegetjük, olvasgatjuk. Csenge közli: ő igazán csak a természetet tudja rajzolni, tájakat, állatokat. Tárgyakat nem. Elgondolkodtató.

Erzsi odabújik, szeretetet sugároz. Mondja is. Szeretet sugárzik az alkotásain, rajzain, az építőjátékában. Térben épít, köralakban, átgondolva munkáját. P. Orsi, N. Orsi alkotómunkát végeznek papíron - festenek hosszan és élvezettel. Akvarellceruzával, akvarell-ecsettel, pasztellkrétával. Szeretik a munkát, odafigyelnek.

márc. 31.

A reggeli nehéz kezdés után csodás kibontakozás: 3. napja dolgoznak a virág-tányér mandalákon. Kivéve néhány gyereket, akik összecsapják a végén, de ők is meglehetősen szép munkát adnak ki a kezeik közül. Utólag vágjuk ki a mandalákat, és felragasztjuk őket egy nagy kör alakú lapra. Nagyon szép, mutatós. Megpróbálom szabályos koncentrikus körökben ragasztani.

Csenge pihenésképpen kéri, olvassak a Végtelen történetből. Odagyűlnek még: Erzsi, N. Orsi, N. Csenge és miközben mesélek, átölelnek. Erzsi feláll a hátam mögé és masszírozni kezd, utána megbeszélik egymás közt és sorban masszíroznak, nagyon jól esik. Közben mesélek.

A háttérzaj elviselhető. Fantasztikus melegség és valami láthatatlan erő árad belőlük. Aztán véget kell vetni az idillnek, pakolunk és gyakoroljuk a táncot. A fiúknak nehezebb, a lányok könnyebben érzik a ritmust és a zenét, de érzem, össze fog állni az egész.

A A rajzokat Kuttenberg Éva óvodai csoportjának gyermekei készítették: Bencze Bettina, Bódor Szabolcs, Horváth Bence, Koppány Csenge, Kovács Erzsébet, Nehéz Orsolya, Németh Csenge és Petrecz Orsolya.
A csoport:
1
2

2004. augusztus