A Tejút Iskola és Ifjúságnevelő Alapítványt 1997-ben hoztuk létre azzal a céllal, hogy az alapítvány szellemi és anyagi lehetőségeivel, módszerek és technikák kidolgozásával és megismertetésével segítsen minden olyan törekvést, amely arra irányul, hogy az ősi hagyományok erkölcsi, bölcseleti és gyakorlati tanításait az iskolás korú generációnak átadja, és átadását elősegítse. A Tankerék a Tejút Alapítvány logojának - egy ujjaival felfelé mutató, a nézővel szembeforduló tenyér, közepén a Tankerék - egyik központi szimbóluma, amelyet azért választottunk, hogy kifejezzük vele elsődleges célunkat: a buddhista tanítás lehetőségének, intézményeinek megszervezését és fenntartását a gyermekeknek. A Tankerék (szanszkrit dharmacsakra, páli dhammacsakka, tibeti chos kyi 'khor lo - csöki khorlo -, kínai falún) egy nyolcküllőjű szekérkereket mintáz. Ez a szekérkerék a buddhizmus és a Buddha tanításainak anikonikus jelképe. A kép nélküli (anikonikus) kultusz annak jele - legalábbis az utóbbi, mintegy száz évben így tartották -, hogy amikor a buddhizmus legkorábbi időszakában ezt a szimbólumot alkalmazni kezdték, még nem vált általánossá, hogy a Buddhát fizikai formájában ábrázolják. A Megvilágosodottat a Kr. e. I. századig csak jelképszerűen, olyan jelképek segítségével jelenítették meg, mint például a Tankerék, egy trón, egy napernyő, a megvilágosodás fája előtti üres hely, vagy egy lábnyom.

Maga a szimbólum azonban a buddhizmus keletkezése előtti időszakban is létezett, Indiában kozmikus jelkép volt. Az Upanisadok szerint a kerékagy a világkerékben a teremtmények ura. A kónaraki templom oldalfalán a tizenkét kerék és a kerekek tizenkét küllője a napciklust is jelenti. A hindu megközelítés szerint a Tankerék előképe a szudarsana csakra, Visnu fegyvere, egy harci korong, amelynek sugárzása olyan heves, hogy elpusztítja az avaisnavákat, és szédületes sebességgel forgó félelmetes éle még Ráhu számára is elviselhetetlen.

A kerék Indiában általában az uralomhoz kapcsolódott, forgatása a világ fölötti uralom képe volt. A csakravartin a világuralkodó eszméje az ősi ind hitvilágban. A szó maga a szanszkrit csakra, azaz "kerék" és a vartin, azaz "forgató" vagy "irányító" szavakból származik, a csakravartin kifejezés tehát egy olyan uralkodót jelent, "akinek mindenhová elgördül a kocsija", illetve "akinek a mozgása akadálytalan". A Világkirály nincs alávetve az egyetemes változásnak, belőle áramlanak ki a fény sugarai, a teremtő erők. A csakravartin a buddhizmus eszmerendszerében és történetében Gautama Sziddhártha, a történelmi Buddha, aki nem világuralkodó lett, hanem a "Tankereket Megforgató". Gyakori ábrázolása a Tankeréknek, amikor két gazella fogja közre. Ez arra utal, hogy először Váránaszí (a mai Benáresz) városa mellett a Gazellapark nevű ligetben ("vadasparkban") tartotta a Buddha az első tanítást. Itt történt, hogy miután megvilágosodását követően a Buddha hét hétig nem tanított - ezalatt logikai rendszerbe szedte, hogy minél közérthetőbben megfogalmazza mindazt, amire ráébredt -, végül - a mítosz szerint - Indra és Brahma ösztönzésére öt szamanával megismertette tanainak alapjait, a négy nemes igazságot, ezzel első ízben nyilvánította ki a dharmát, elindította, "mozgásba hozta", "megforgatta" a tan kerekét.

A théraváda buddhizmus szerint csak egyetlen, egységes dharma létezik, amely a Tipitakában van lefektetve, a mahájána és vadzsrajána szerint viszont Sákjamuni a befogadó hallgatóság képességeitől függően tartalmát és mélységét tekintve más és más dharmát hirdetett. Egyes mahájána szövegek ezért "a dharma kerekének háromszori megforgatásáról" beszélnek, azaz a Buddha nemcsak egyszer, hanem többször is megforgatta a Tankereket, s ezek eredményeként jött létre először a théraváda, majd a mahájána tanítása A bölcsesség tökéletessége szútrák (Pradnyápáramitá-szútrák) kinyilatkoztatásával, s végül a vadzsrajána a Mahávairócsana-szútra elmondásával. A háromszori megforgatás arra is vonatkozik, hogy a Tan kerekének háromszor kell megfordulnia egy tanítvány számára is ahhoz, hogy áthassa létét a tan: először hallania kell, majd megértenie, végül bensővé, életgyakorlattá kell tennie. A Tankerék a nyolc szerencsét hozó szimbólum (astamangala) egyike a tibeti buddhizmusban (Nepálban nem). A Tankerék Tibetben számos helyen látható, például kolostorok tetején, de a kézi imamalom (manilagkhor) hengerének tetejét is a nyolc küllőjű Tankerék díszíti.

A hatodik tibeti holdhónap negyedik napja a Tankerék ünnepe (tibetiül: Csökhor dücsen).
Indiában Asóka király (Kr. e. 265-238 körül), az első szervezett indiai állam, a Maurja királyság legjelentősebb uralkodója oszlopain a vallás eszméire utal. Asóka az államegyesítéssel járó véres, kegyetlen harcok alatt ébredt rá a könyörületességet hirdető tanok fontosságára. A harcok végeztével hatalmas kőoszlopokat állíttatott országszerte, és azokra az új államrend alapelveit vésette, amelyek buddhista tanításokon is alapultak. (Külön típus az Asóka-csakra. Ez huszonnégy küllővel a napi ciklust jelképezi, a huszonnégy órát, ezzel azt, hogy a törvény, a tan a nap minden órájában áthatja a földi életet. Ez India zászlaján is látható, mint India nemzeti jelképe.) A buddhizmus térhódítása után kétszáz évvel egy másik buddhista uralkodó, a görög Menandros (buddhista írásokban "Milinda király", Kr. e. 160-135) ábrázoltatott nyolc küllőjű Tankereket az általa veretett pénzérméken.

A Tankerék kereksége a tanítás teljességét, a Tan tökéletességét szimbolizálja. Az üres kerékagy az égi cselekedetek illeszkedési pontja. A tengely az ember benső tengelyére utal, ami többek között az önuralommal, a fegyelmezettséggel van kapcsolatban, és ami esszenciális magja a meditációs gyakorlatnak. A kerék középpontban egyesülő küllői - analógiában a lótusz szirmaival - a nemes nyolcágú ösvényt jelképezik. A küllőket éleseknek mondják: a nemtudás béklyóit elvágó éleik vannak, és ezzel szüntetik meg a szenvedés, a szakadatlan újjászületések körforgását. "A kerék küllői: a tiszta életmód szabályai; az átmérője: az igazságosság; a kerülete: a bölcsesség; a középpontja: a szerénység és elmélkedés; a tengelyén pedig az Igazság nyugszik." (Dhammacsakkappavattana-sutta - Tanítóbeszéd a tan kerekének megforgatásáról). Az abroncs, ami a küllőket tartja, a tudat végső természetére utal, ami mindent összetart.

A Tan kereke a szamszára, azaz a létforgatag ellenében hat - ezért fontos a forgás fenntartása, a tanítás átadása az újabb és újabb nemzedékeknek.

Csörgő Zoltán